A művészet története Magyarországon, A Honfoglalástól napjainkig

 MAGYARORSZÁG MŰVÉSZETE A HONFOGLALÁS KORÁBAN

"A honfoglaló magyarság társadalmi szerkezete határozta meg, hogy a Kárpátmedence egykori lakóinak a hagyatékát őseink milyen mértékben vették át és építették be saját kultúrájukba. A magyarok díszítő művészete nagyrészt kiszorította a közvetlen megelőző, úgynevezett második avar korszak sok tekintetben hasonló fémművességét. Ennek készítményei korábban a morvaországi szláv díszítőművészetben is szerephez jutottak. Az avarok pompás fémművészeti emlékeit meg sem közelíti a magyarországi szláv lelőhelyeken talált, sokkal szegényebb leletanyag. Csak ritkán fordul elő egy-egy gazdagabb, finomabb díszítésű, rendszerint bizánci mintaképeket követő ékszer; a nomádok fényűzésével ellentétben a földművesek érezhetően sokkal egyszerűbbek, s a keresztény halottakkal többé nem temetnek el semmiféle sírmellékletet. A 10. századtól kezdve a szegényesebb köznépi temetőkben összekeverednek a különböző népek szokásai.
A honfoglalással és a nemzetségi szállásterületek elosztásával létrejött az a települési rend, amely az ország későbbi vármegyeszervezésének alapját jelentette. A nemzetségi szállásterületek központjában erődítéseket, nagy befogadóképességű, jól védhető várakat kellett emelni, és ez olyan feladat volt, amely sok tekintetben^megváltoztatta a magyar nemzetségek előkelőinek a művészeti igényeit is. Az újonnan épített erődítések többnyire jól kiválasztott, védhető, igen gyakran vízzel is majdnem körülzárt helyen fekvő, gyűrű alakú földvárak voltak. Tekintélyes méretű árkaiknak és az onnan kitermelt földdel mesterien, favázra épített sáncuknak elkészítése nem csekély szakértelmet és nagyszabású munkaerő-koncentrációt igényelt. Nemegyszer égetéssel is növelték a földvárak töltéseinek szilárdságát. A megtelepedés folyamatában nagy szerepet játszott, hogy igen gyakran követték a régebbi nyomokat, felhasználták az elődök telephelyeit, s ennek a jelenségnek művészettörténeti következményei mindenekelőtt az egykori római Pannónia területén jelentősek. Itt a kialakuló várak nem egy esetben a római kor városainak, erődítéseinek folytatásai. Árpád vezértársa, Kurszán, az aquincumi katonai város amfiteátrumát választotta központjául, s amikor Taksony fejedelem Pestre tette át székhelyét, ugyancsak római castrum falait használta fel. A visegrádi Sibrik-domb római erődítménye lett a fejedelmi nemzetség központi vármegyéjének a székhelye is."