A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.

"Azután a fűbe leheveredve lakomához láttak. Egyszer csak odatoppant Philétász, a tehénpásztor, aki éppen Pannák hozott koszorúkat meg szőlőfürtöket leveles indákon. Nyomában a legkisebb fia szaladt, fehér képű, szőke, kék szemű gyerek, a'pajkos Titürosz. Úgy ugrált könnyedén szökdelve, mint a kecskegida. Mind felugrottak most, s megkoszorúzták Pánt, a szőlőindákat pedig a fenyő Ágaim akasztották. Majd leheveredve, Philétászt is maguk közé ültették, hogy együtt igyék velük. S ahogy már az öregek szokták, ha a bortól felhevülnek, bőbe-szédűen mesélték egymásnak, hogyan legeltettek fiatal korukban, s hányszor menekültek meg rablók kezéből. Egyik dicsekedett, hogy a farkast megölte, másik, hogy Pán után legszebben ő fújta a szürinxet.
Philétász kérkedett ezzel. Daphnisz és Chloé persze kérve kérték, hogy tudományából adjon ízelítőt nekik is, és fuvolázzék a szürinxet kedvelő Pán isten ünnepén. Philétász engedett a kérésnek, bár mentegetőzött, hogy öregkorára nem bírja már szusszal, s kezébe vette Daphnisz pásztorsípját. De az kicsi volt ám az ilyen nagy mesternek, és csak gyermek ajka fújhatott jól azon. Elszalajtotta hát Titüroszt a sajátjáért a tanyára, néhány sztadionnyira onnan. Ez meg ledobta magáról a gúnyát, s csupaszon iramodott el, akár egy őzgida. Lamón ezalatt a szürinx regéjét akarta elmondani, melyet egykor egy szicíliai pásztor énekelt el neki, egy bakkecske árán meg egy furulyáért:
— Nem volt ám a szürinx pásztorsíp azelőtt, hanem szépséges, csengő hangú leány. Kecskéket legeltetett, nimfákkal kergetőzött, s úgy dalolt, akárcsak manapság. Ahogy legeltetett, mulatozott s dalolt, Pán hozzálopózott, és csábítgatta, legyen az övé. Jutalmul azt ígérte, hogy minden kecskéje ikreket ellik azontúl. De az kinevette szerelmeskedését, és azt válaszolta, hogy nem kell neki az olyan szerető, aki se nem bak egészen, se nem egész ember. Erőszakkal akarta most már megszerezni Pán, és üldözni kezdte. Szürinx pedig futott az erőszak elől, meg a Pán elől is. S ahogy a menekülésben elfáradt, a nád között bújt meg, és a mocsárba veszett. Pán nagy haragjában a nádat kivágta, de a lányt nem lelte. Bánta is már tettét, s kieszelte a pásztorsípot: különböző hosszúságú nádszálakat illesztett egymáshoz, emlékezetül, hogy ők sem illettek egymáshoz, így lett Szürinx az egykori szép lány helyett daloló pásztorsíp."