Agatha Christie: Szunnyadó gyilkosság

"Fogott egy tálcát és a holmikat kivitte a konyhába. A konyhában minden különleges tisztasággal tündökölt. Mrs. Cocker valóban drága kincs.
A mosogató oldalán egy pár sebészeti gumikesztyű hevert. Mrs. Cocker mindig felhúzta a mosogatáshoz. Unokahúga, aki kórházban dolgozott, hordta neki csökkentett áron.
Gwenda fölhúzta a kezére, és elkezdte mosogatni az edényt. Neki is fontos, hogy szép maradjon a keze.
Elmosta a tányérokat, és föltette őket a rácsra, majd lemosta és eltörölgette a többi holmit, és mindent rendesen elrakott a helyére.
Akkor, még mindig gondolataiba merülve, fölment a lépcsőn. Gondolta: ugyanígy kimos néhány darab fehérneműt és egy vagy két blúzt. A kesztyűket fennhagyta a kezén.
Ezek a teendők jártak a gondolataiban. Ám valahol, lent a mélyben, valami egyéb motoszkált benne.
Walter Fané és Jackie Afflick, mondta. Vagy az egyik, vagy a másik. És szépen kidolgozta mindkettőjük ellen az alapos vádat. Talán ez az, ami igazán nyugtalanítja? Mert, az igazat megvallva, sokkal megnyugtatóbb, ha egyetlen ember ellen tud jó kis vádat emelni. Mostanra már bizonyosnak kéne lennie, hogy me/yiW És Gwenda egyáltalán nem bizonyos.
Bár lenne itt még valaki más... De itt nem lehet senki más. Mert Richárd Erskine már kint van az ügyből. Richárd Erskine Northumberlandben járt, amikor Lily Kimble-t meggyilkolták, és amikor a brandyt megmérgezték az asztali üvegben. Igen, Richárd Erskine valóban nincs benne.
Örült neki, mert kedvelte Richárd Erskine-t. Richárd Erskine vonzó férfi... nagyon vonzó. Milyen szomorú és lehangoló, hogy ezt az őskori komor kőbálványt vette feleségül, azt a gyanakvó szemű és pincemély basszus-dörmögésű nőszemélyt, aki féríihangon társalog...
Az ötlet furcsa balsejtelemmel villant át az agyán."