Baross Gábor(szerk.): Az Aggteleki Nemzeti Park

"A ma Aggteleki Nemzeti Park néven ismert terület az ember által az őskortól lakott, a középkortól használt táj volt. Ez a védelmet nyújtó föld alatti üregekben gazdag, erdőkkel, gyepekkel váltakozó, völgyekkel, vízfolyásokkal szabdalt táj vonzotta az embert. A honfoglalás után, de főként a XIII. századtól sok apró, kis lélekszámú település jött létre a térségben. A mai települések zöme 700-800 éves. Az itt élő népesség soha nem volt terhére a természetnek, annak javait a legeltetéses állattartásban, a völgyek szántóin, az erdők használatában és a vadászatban hasznosította. Az emberi tevékenység tehát, bár az erdőterületet csökkentette és az erdők jellegét néhol előnytelenül változtatta meg, a környezetben nem tett jóvátehetetlen kárt. Az Aggteleki-karsztról már a XIII. században találunk írásos emlékeket, melyek a barlangokról is említést tesznek. A tudósok, a kutatók XVIII. századtól tanulmányozták  a barlangokat, főként a Baradlát. A világ első - mérnökök által rögzített - barlangtérképét 1794-ben készítették a Baradla több mint 2 km-es szakaszáról. A múlt század második felében már egyre növekvő turistaforgalom volt a Baradlában. Sok új műszaki megoldással, fejlesztéssel igyekeztek az idegenforgalom igényeinek eleget tenni. A természet védelmének gondolata is a múlt század közepén, második felében erősödött meg a tudomány képviselői és a jogalkotók között. Elsősorban a barlangok és a barlangokhoz tartozó felszíni terület védelme vált fontossá, ezek védelmére születtek az első javaslatok. A XX. század első felében kiterjedt kutatások folytak a Baradlában és az Alsó-hegyen. Ebben az időszakban természetrajzi, főleg biológiai kutatásokat folytattak, de kutatták a zsombolyokat az Alsó-hegyen, és vizsgálták a karsztforrások, víznyelők összefüggéseit is."