Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Bíró Friderika: Göcsej

Budapest, 1988. Gondolat Kiadó, 295 oldal, szövegközti rajzokkal és fekete-fehér fotókkal illusztrálva, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.

Kiadó:
Gondolat
Kiadás éve:
1988
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Alföldi
ISBN:
963-282-005-3
Kötés típus:
karton
Terjedelem:
295
Nyelv:
magyar
Méret:
10x19.5cm
Állapot:
Súly:
265 g
3690 Ft


"..telepedett nemzetségeknek nagyszerű téli száÜást nyújtott a Balaton vidéke, ahol téli halászatot űzhettek, tavasszal pedig, amikor a Zala vize elöntötte a Zala völgye nagy részét, ott volt a nyugati dombok vidéke, amely kitűnő legelőkkel szolgált. A földművelés lassú terjedése és az állattenyésztés bővülése mindinkább helyhez kötötte a magyarságot. Feltételezhetően Göcsej vidékét a honfoglalás utáni időkben szállta meg a magyarság. Régészeti adataink szerint biztosra vehetjük, hogy a szegek vidékén a betelepülés csak a 10. század végén indult meg.
Az országnak a délnyugati része, a már említett szórványnépektől eltekintve, szinte lakatlan volt, a nyugati országhatár és a Zalától keletre eső lakott részek közötti „holttér" a gyepük és a gyepűelve (gyepűn túli lakatlan terület) vonalába esett.
Honfoglaló őseink már régi hazájukban is széles, lakatlan területekkel választották el szálláshelyüket a szomszédos népektől. Ezek a sávok biztonságos védelmet nyújtottak a váratlan támadások ellen. Ezt a szokásukat, érthetően, itt a Kárpát-medencében is megtartották, s a honfoglalás után először az északi és keleti határokon, majd a 10. század" végén nyugaton és délen is összefüggő határőrrendszert alakítottak ki. Az országhatár és a megszállt területek között itt is lakatlan vagy igen gyér lakosságú zóna húzódott: a gyepűelve. Ezen belül részben természetes akadályokkal, részben mesterséges építményekkel eltorlaszolt védősáv vonult végig, amelyet gyepűnek neveztek. A gyepük nagy része járhatatlan erdőség és mocsaras vidék volt. Ott, ahol az erdők kinyíltak, a völgyek kiszélesedtek, a mocsarak pedig átjárhatóvá váltak, torlaszokat építettek ágakból, kőből, fából. Ezek voltak a gyepűkapuk, amelyeket határőrök őriztek, akiket őröknek neveztek. A nyugati határokon lévő gyepűvonal azonban abban különbözött a többitől, hogy megerősített helyekkel volt beépítve. Az őrök - úgy tudjuk - már a betelepülés előtt megjelentek nyugati határszélünkön, és a gyepűvonal megerősített helyei körül kisebb-nagyobb településeket hoztak létre. A letelepült határőrök feladata az ellenséges támadás felderítése, jelentése és bizonyos fokú feltartóztatása volt."


Krupa András: Folklór tanulmányok

Nemere István: Horogkereszt a tengereken

Lévai Anita-Potó István: A magyar királyi csendőrség története

Kulcsár Péter: Kapisztrán János

Garai Attila (szerk.): A természet ABC-je - Családi kérdezz-felelek

Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen

André Malraux: Az ember sorsa

László Erika: Félelmetes fenevadak, depresszió, pánikbetegség

Janó Ákos: Kendermunkák és társasélet Szatmárban

Illyés Gyula: Tiszták

W.O. James: Bevezetés a növényélettanba

Téged hív az SS

Széchenyi Zsigmond: Ünnepnapok - Egy magyar vadász hitvallása II. rész

Stephen King: Hasznos holmik

Magyar Larousse enciklopédia 1.

Szegedi Éva: Az utolsó cserkész-Rendes Zoltán, RTL Klub, Föld bolygó

Ibos Éva: XIX-XX. századi magyar festészet - magyar, német, angol

Gordon Williamson: A hűség a becsületem

Czifferszky István: A sete bárány és a kuvasz - történetek kutyákról

Umberto Eco: Gyufalevelek