Bory Miklós-Kanizsay Jenő: Jövedelmező háztáji növénytermesztés

"Az ápolási munkák lényege, hogy a tenyészidőben a kukorica gyommentes legyen. Ezt az alapvető célkitűzést kapálással és vegyszeres gyomirtással érhetjük el. A kapálás elsődleges szerepe, hogy beállítsuk a kívánt hektáronkénti tőszámot, másrészt, hogy gyommentesen tartsuk a talajt. Legújabban a szemen-kénti vetőgépek használatával természetesen egyelésre, tőszámbeállításra nincs szükség, mert ezt a szemenkénti vetőgép a'utomatikusan elvégzi.
A gyommentesség fontosságát az is aláhúzza, hogy a későn végzett gyomirtás 25—30%-os terméscsökkenést eredményez.
A gyomirtás többféle módon végezhető, azok mind elfogadhatók, ha bizonyos alapelvek általuk megvalósulnak.
A kukorica első kapálását, egyelését (tőszámbeállítását) minél előbb, lehetőleg négy-hat leveles korában végezzük el. így a koronagyökerekben viszonylag a legkisebb kárt okozzuk. Az egyelés lényege a tőszám beállításán kívül abban áll, hogy a legfejlettebb, legéletrevalóbb kukoricanövényeket hagyjuk; meg a kívánt távolságra. A kukorica kézzel is és kapával is egyelhető. A felesleges töveket oldal irányban kihúzzuk vagy kapával kivágjuk úgy, hogy azok J ne sarjaddzanak ki. Gyakran előfordul, ha kézzel egyelünk, és a felesleges töveket kihúzás helyett csak kitörjük, akkor a kitört csonkokból erőteljes sarjak fejlődnek ki. Ez helytelen! Az egyeléssel egyidejűleg elvégezzük az első kapálást is, amelynek az a célja, hogy gyommentessé tegyük a talajt.
Régebben töltögették a kukoricatöveket. Ma már tudjuk, hogy a töltögetésnek gyakorlati haszna általában nincsen, nem növeli a kukoricatermést. A sorközök gyomtalanítását célszerűen lófogatos vagy gépi vontatású, sorközkultivátorral végezhetjük. Ezzel sok kézi erőt takaríthatunk meg. Lényeges, hogy a kultivátorozást sekélyen végezzük, a koronágyökerek kímélése céljából. Legnagyobb gonddal ügyeljünk arra, hogy minél kevesebb tövet sértsünk meg."