Castiglione László: Római művészet

"A dombormű minden alakját a császártól a közkatonáig, a dákok fejedelmétől a köznépig, a legkisebb részletekig hű öltözékben, megjelenéssel és magatartással mutatták be. A vidék, a növényzet, a városok, falvak, táborok, házak, a katonai építmények és hidak, minden fegyver, felszerelés, hadijelvény és szerszám szakszerűen pontos ábrázolásra talált. Valamennyi főszereplő arca portrészerű, de a névtelen alakok sem egyformák, hanem életkorukat, helyzetüket, tevékenységüket és érzelmeiket tükröző arcvonásokkal bírnak. Mindez, egybevetve azzal, hogy a hadjáratok lefolyását a jelenetek pontról pontra objektív lelkiismeretességgel mutatják be, ezt a hatalmas képsort a római történelem hiteles dokumentumává, a római hadviselés enciklopédiájává avatja. Klasszikus példája és kiteljesülése a triumfális ábrázolásoknak, melyeknek pusztulásáért bőségesen kárpótolja az utókort. Ezek az értékek azonban merőben külsőségesek ahhoz a felfogáshoz képest, amellyel az eseményeket a mű alkotói szemlélték és szemléltették.
A traianusi dombormű történelemszemlélete a háborúkat nem eleve elrendeltetett győzelemsorozatként, nem a császár magától értetődő diadalaként és nem is az anyagi erők vak érvényesüléseként fogja fel. Igaz ugyan, hogy látható büszkeséggel és szakszerűséggel mutatja be a római haditechnika, tervszerűség és fegyelmezettség nagy erejét, de ezzel szemben ugyancsak kidomborítja az ellenfél hősiességét, a biztonságát és függetlenségét védelmező barbárt jellemző elkeseredett makacsságot. Objektivitása azért meggyőző, mert a történetet az emberek műveként ábrázolja. Ember áll emberrel szemben, a római katona küzd a barbár harcossal, a római polgárok csapatai győzik le az erdős hegyek bátor népeit.
Bármennyire érdekes és élvezetes látvány is a természeti környezet, a táji, az építészeti helyszín ábrázolása, egy pillanatra sem kétséges, hogy ennek csak hitelesítő és konkretizáló szerepe van. Semmi sem állt távolabb a relief tervező mesterétől, mint a hangulatos tájképek bemutatása. Az események hőse, értelme és anyaga az ember, az emberek szervezett csoportjai mérik össze erejüket, és az győz, akinek oldalán a civilizáció, a kulturáltság, a fegyelem és az önbizalom fölénye áll. A császár az igazi és a tökéletes hadvezér. Mindenhol ott van, mindent lát, és mindenben határozottan dönt. A történet mintegy az ő személyére épül, mintha naplója lenne, amely az elbeszélő jelenléte nélkül nem szólhat semmiről. Ez azonban nem kelti azt az illúziót, mintha egymaga vitte volna végbe az egész hadjáratot."