Budapest, 2005. Alexandra Kiadó, 255 oldal, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
"A hosszúsági fok meghatározásához alkalmazható gyakorlati metódus hiányában a felfedezések korának minden nagy kapitánya eltévedt a tengeren, az akkor létező legjobb térképek és iránytűk dacára. Vasco de Gamától Vasco Nunez de Balboa-ig, Ferdinánd Magellántól Sir Francis Drake-ig mindannyian akarva-akaratlanul jutottak el oda, ahová; jószerencséjük vagy az isteni kegyelem jóvoltából.
És mind több és több hajó vágott neki az új területek meghódításának vagy felfedezésének, hogy háborút viseljen,, vagy hogy aranyat vagy más árucikkeket szállítson a külföldi országok között; a nemzetek vagyona az óceánok vizén lebegett. De még mindig nem volt hajó, amely biztonsággal meg tudta volna határozni helyzetét. Ennek következményeként számtalan tengerész lelte halálát úgy, hogy a hajó úti célja hirtelen felködlött előttük a tengeren, és ez teljesen felkészületlenül érte őket. Egyetlen balesetben, 1707. október 22-én a Scilly-szigeteknél, Anglia délnyugati csücskénél, közel kétezer ember vesztette életét, amikor négy hazafelé tartó brit hadihajó is zátonyra futott.
A lázas kutatás a hosszúsági fok problémájának megoldása után kitartóan folyt, több mint négy évszázadon keresztül, Európa egész területén. A legtöbb koronás fő is szerepet vállalt a földrajzi hosszúság történetében, kiváltképpen III. György angol, és XIV. Lajos francia király. Tengerjáró emberek, mint Bligh kapitány, a Bounty parancsnoka, vagy a Föld körüli hajós, James Cook kapitány, aki három hosszú felfedezőutat is tett, mielőtt erőszakos halált halt volna Hawaiion, elvitték magukkal az egyre ígéretesebb metódusokat a tengerre, hogy próbára tegyék pontosságukat és alkalmazhatóságukat.
Az ismert csillagászok úgy közelítették meg a hosszúsági fok meghatározásának kihívását, hogy az óraműszerűen működő univerzumhoz fordultak."