David Baldacci: A Teve Klub

"James Brennan diadalmasan tért vissza a Fehér Házba, amely előtt hatalmas tömeg ünnepelte. Az elnök a televízión keresztül szólt a nemzethez, köszönetet mondott Carter Graynek példamutató helytállásáért, nem is sejtve, hogy az az ember komolyan fontolgatta a meggyilkolását, amit a szíriaiakra kent volna. Brennan ugyancsak megköszönte alelnökének a rendkívüli helyzetben jól végzett munkát. Végezetül háláját fejezte ki az amerikaiaknak, akik rendíthetetlen hazaszeretettel kitartottak a válság idején.
Sohasem tudhatták meg, hogy egyetlen másodperc választotta el őket a világvége kezdetétől. A kabinetfőnök asszony sugárzó arccal figyelt. A válság múltán ismét maradéktalanul a választásokra fordíthatta figyelmét. A legfrissebb közvélemény-kutatások tanúsága szerint Brennan történelmi csúcsot, nyolcvanhat százalékos népszerűségi mutatót ért el. A katasztrófa elhárítása nyomán fölényes győzelemre számíthatott a szavazóurnáknál, és újabb négy évig fáradozhatott azon, hogy emléket állítson magának.
Brennan részletes tájékoztatást kért minden eseményről, ám arra senki sem tudott fényt deríteni, hogy ki rabolta el őt. Immár világosnak tűnt, hogy se a Saría Csoportnak, se Szíriának nincs köze a dologhoz. Józan vizsgálódással azt is megállapíthatták, hogy a Saría Csoportnak egyáltalán nincsenek eszközei az Egyesült Allamokkal szembeni efféle ármány kivitelezésére. Megtalálták a csoport egyik vezetőjének holttestét, és egyértelműen látszott, hogy halálra kínozták az illetőt. Arra pedig senki sem adott magyarázatot, miként tudott ennyi hétpróbás arab anélkül az Egyesült Allamokba szivárogni, hogy az amerikai hírszerző szektorban bármiféle adat szerepelt volna róluk.
Damaszkuszban még zűrzavar tombolt, bár korántsem akkora, mint ha a Trident elérte volna a várost. A szíriaiak és a többi közel-keleti érthetően továbbra sem tértek magukhoz a sokkból, de úgy tűnt, hogy miután a világ ennyire közel sodródott a pusztuláshoz, az emberek együttműködésre készebben tekintenek a jövőbe. Azt persze csak az idő dönthette el, hogy tartós marad-e ez a szemlélet.
Hamilton alelnök egy időre visszavonult hivatali teendőitől. Egyetlen másodperces közelségbe került ahhoz, hogy Harry Truman óta első amerikai elnökként atombombát vessenek be a parancsára, s az ezzel járó emberfeletti feszültség erősen megviselte. Az orvosok azonban teljes felépülésére számítottak."