David Stacton: A Bonaparték

"A cár nyomán a legtöbb német hercegecske és a porosz király is ellátogatott Malmaisonba. Az osztrákok nem követték példájukat, "20-án beállított Charles de Flahaut, Hortenzia szeretője, és megkérte a kezét. Hortenzia azonban nem akart elválni Lajostól, mivel attól félt, hogy ebben az esetben elvesztené anyai jogait és a fontainebleau-i szerződésben számára megállapított tartásdíjat (évi 400 000 frankot, amelyet sohasem kapott meg).
A cár rövidlátó, vörösesszőke hajú, kék szemű félgermán óriás volt, jóindulatú és kicsit bolond (bolondsága misztikus fordulatot vett), az a fajta jellem, amely ragyogó a fiatalság éveiben, de az idő múlásával egyre sötétebbé válik. Hogy a menekülő Bonaparték ilyen illő bánásmódban részesültek, azt neki és a pápának köszönhették. A cárnak megtetszett Hortenzia. Amolyan félromantikus kapcsolat jött létre köztük. Lehetett volna több is, de ezt sem a körülmények nem engedték meg, sem Hortenzia.
Május 9-én megérkezett Eugéne herceg. Enyhe kancsalsága és egyéb fiziognómiai jellegzetességei méltóságteljesen viselkedő vademberhez tették hasonlatossá. Miután haderői Itáliában tisztességes feltételek mellett kapituláltak, feleségét, Auguszta bajor hercegnőt és gyermekeit visszavitte Münchenbe. A fontainebleau-i szerződés szerint fejedelemséget kellett kapnia Franciaország területén kívül, de hogy hol, az a küszöbön álló bécsi kongresszus kimenetelétől függött. A cár és Bugéne összebarátkozott.
Most már családi összejöveteleket tartottak, amelyek a Beauharnais-kból meg a cárból tevődtek össze. „Az Ön családjával szemben táplált gyűlölettől eltelve jöttem Párizsba, és egyedül csak az Ön társaságában érzem fesztelenül magam" - mondta a cár Hortenziának egy pikniken, Saint-Leu környékén, amelynek egy részét már visszakapta eredeti tulajdonosa, az orléans-i herceg.
Az a mendemonda kapott lábra, hogy Jozefin pénzt adott a párizsi külvárosok munkásainak fellazítására. Pedig hát kiadható pénz, az nem volt. "