Domanovszky György: A magyar nép díszítőművészete I-II.

"Az a tény, amit itt megállapítottunk, szükségessé tesz egy rövid kitérést, mely a népművészet egészén belül a bútornak mint művészeti ágnak különleges helyzetét világítja meg. Miután a parasztbútor generációkon ksresztül öröklődött, lényegesen kevesebb készült belőle, mint a népművészet bármely más ágához tartozó tárgyakból. Talán a viseletnek egyes darabjairól, így például a subáról mondhatjuk el ugyanezt. Egy-egy bútorfajtából stílusonként elenyészően kevés készült a fazekasok, takácsok, szűcsök, szűrszabók stb. által egy-egy stíluson belül készített tárgyféleségekhez viszonyítva.
Az anyag muzeális megőrzéséről pedig mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy mivel a bútor a legterjedelmesebb és így legnehezebben tárolható anyag, a többi népművészeti ág tárgyaihoz mérten elenyésző számban mutatkozik hazai és nemzetközi viszonylatban is. Egy-egy bútorfajta vagy bútorstílus többnyire csak reprezentatív darabokkal van képviselve a múzeumokban. Az elmondott okoknál fogva pedig a magángyűjteményekben levő darabok száma, néhány különlegesen érdekes és jelentős darabtól eltekintve, elhanyagolható. Mindez meghatározza, hogy a tudományos feldolgozásnál csak korlátozott anyagra tudunk támaszkodni, viszont a népi bútor falun ma niár egyáltalában nem tanulmányozható. A számok törvénye alapján így az emlékanyagból való következtetés is sokkal korlátozottabb. Még az írott emlékanyag sem jelent legtöbb esetben olyan tájékoztatást, mint más népművészeti anyagoknál. Ezért van az, hogy végül is az olvasó a többi művészeti ághoz viszonyítva meg fogja állapítani, mennyi itt nem a tárgyi anyagra támaszkodó feltevés.
Megállapításunk erősen érvényesül, amikor az Alföld parasztbútorait, az egyes műhelyeket, az egyes stílusokat vizsgáljuk. Debrecen asztalosainak tulajdonítható bútorból oly kevés maradt fenn, hogy csak apró sajátosságok összerakásából lehet igen ingatag következtetéseket levonni. Nem tudjuk például azt, hogy Kecskemét, mely bizonyára igen jelentős asztalosközpont lehetett, mit termelt, milyen stílust alakított ki, mi volt ennek a piaca, mily messzire jutott el, ha egyáltalában Kecskemét közvetlen környékén túljutott. És végül is voltak-e rokon vonások Debrecen és Kecskemét stílusa között, és ha igen, úgy az miben mutatkozott. De Kecskemét csak egy a sok asztalosközpont közül, mely e nagy területen működött. Csak sejtjük, de még nem tisztáztuk, hogy például Makó, Szeged asztalosbútorainak mik voltak a jellemzői.
Legtöbbet a hódmezővásárhelyi és az un. békési bútorokról tudunk. Mindkét területről viszonylag nagyobb számú emlékanyag maradt fenn."