Sopron, 1997. Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar, 118 oldal, 26 szövegközti ábrával illusztrálva, kiadói papírborítóban, néhány helyen aláhúzások, jó állapotban.
Kiadó:
Soproni Egyetem Erdőmérnöki Kar
"A gödör ásásakor ügyeljünk arra, hogy a főfal fölött a szelvény teljesen ép maradjon, ezért oda sem lépni, sem földet dobni nem szabad. A kilapátolt földet a szelvény két hosszanti oldalára halmozzuk fel, a humuszos feltalajt az egyik, az altalajt a másik oldalra. A gödör betemetését az eredeti talajrétegződés szerint végezzük el.
Ha homokos területeken a szelvényfal nem állékony, kiképzése legyen rézsű-szerű.
A talajszelvény ásásakor a felvevő lehetőleg tartózkodjék a gödör mellett, mert az ásás közben kikerülő földön olyan megfigyeléseket tehet, amelyek a további munkát megkönnyítik. Jól látható a talaj szerkezete, csiga- és kagylóhéjak. Érzékelhető a tömődött talajszintek jelenléte, a pados felhalmozódási szintek vastagsága.
A talajszelvény olyan mély legyen, hogy a talajképző kőzetbe is betekintést nyerjünk, mintegy 30-50 cm-en.
A főfalat felülről lefelé haladva kézi ásó segítségével lenyessük úgy, hogy az egész főfal sima felületű legyen. Ezután erős pengéjű kés segítségével felülről lefelé haladva a terület egyharmadán feltörjük a falat. A kés pengéjét mintegy 1-2 cm mélyen, merőlegesen a falba nyomjuk, majd oldalt kifeszítjük, így friss és természetes törési felületet kapunk, amely a talaj eredeti szerkezetét mutatja.
Az így előkészített főfal sarkához mérőlécet helyezünk, és színes fényképfelvételt készítünk róla. Használjunk mindig villanó fényt (vacut).
Azokon a területeken, ahol a talajvíz elérhető mélységben van (tavaszi időszakban 3 m), a talajgödör alján fúróval tovább folytatjuk a feltárást, míg a talajvizet el nem érjük."