Dr. Berdár Béla: Az őz és vadászata

"A biológia populáción egy adott faj adott biotópban együttélő és szaporodási közösséget alkotó egyedeinek összességét érti. A populáció mint biológiai fogalom tehát nem azonos a vadállománnyal, ami tulajdonképpen gazdálkodási fogalom, és egy adott vadászterületen élő vadfaj vagy -fajok egyedeinek összességét jelenti. A populáció lehet több is, kevesebb is, mint a vadállomány. Elképzelhető, hogy egy vadászterületen egy adott vadfajból több, egymástól többé-kevésbé elkülönült populáció él (apróvad, Őz), illetve hogy több szomszédos vadászterület vadállománya alkot egyetlen populációt (szarvas).
A fentiek ellenére a vadászati szakirodalom a populáció helyett is a vadállomány kifejezést használja hagyományosan, s ezt követjük mi is a további fejezetekben: állományszabályozás, állománybecslés stb.
Az egyes populációk mennyiségi jellemzésére két adatot használnak általában. Az egyik a populáció nagysága, vagyis az egyedek száma, a másik az egységnyi területre jutó egyedszám, vagyis a sűrűség. A populáció sűrűségének nagyobb tájékoztatótartalma van, hiszen ez ad képet az élőhely igénybevételéről, megterheléséről, a populációban levő esetleges belső feszültségekről, hatással van a szaporodási erélyre, a populáció dinamikájára, és ez ad reális lehetőséget a különböző területen élő állományok összehasonlítására.
A populáció szerkezetének meghatározására két jellemzőt használnak: az ivararányt és a korösszetételt. Minden vadfaj populációja az optimális hozamot, ellenállóképességet és minőséget meghatározott koreloszlás és ivararány mellett éri el.
Az optimális ivararánytól való eltérés megváltoztatja a populáció produktivitását, szaporodási erélyét, ezért az állománykezelés egyik alapvető feladata a helyes ivararány beállítása.
A korosztályok fajra jellemző arányainak kialakítása lehetőséget ad a tenyésztés szempontjából nemkívánatos egyedek időben való szelektálására, tartósan biztosítja a minőségi trófeák zsákmányolását. A szabályos koreloszlás fenntartja az információs láncot, vagyis az élőhely sajátosságairól, a mozgási körről szerzett tapasztalatok átadását. Az idős egyedek túlzott lelövése, az állomány „lefejezése" megszakítja az információáramlás folyamatosságát a nemzedékek között, s ez a populáció szervezettségének, egyensúlyának felbomlásához vezet."