Dr. Kőhalmy Tamás: A vadászterület berendezései

Még inkább fejlesztett vadászpajzs változat a les kosár. Nevét onnan kapta, hogy a klasszikus formának az elkészítése némiképp hasonlatos volt a vesszőkosarakéhoz. Körkörös, vagy sarkos alaprajz szerint cövekeket vertek a földbe, és azok közét vesszővel befonták egy bejáró kivételével. Máris kész a les kosár, csak a belsejébe kell még tenni a padot. Széljárástól ugyan nem függetlenít, de a vad nem lát meg bennünket. Disznóhajtások lőállásainál gyakorta alkalmazták, ha nem volt bokros az erdőszél, ahol a puskások álltak. Komfortosabb kivitelű változata a talajtól mindössze egy lépcsőfoknyira felemelt leshely (Szilágyi I., Szajk), ami a magaslesek általános ismérvei szerint készül, csak éppen tacskólábakon áll. A disznóhajtások egyre terjedő berendezése az emelt lőállás és a hozzá tartozó lő csillag. Az emelt lőállás egy mindössze másfél-két méter állásmagasságú, kis nyitott magaslesnek felel meg, amelyiktől három irányban a bozót között 40-50 m-es hosszúságú nyílásokat (lő csillag) vágunk. Ha a lővonal nem egy meglevő erdei út vagy nyiladék, akkor azt úgy célszerű kialakítani, hogy ott nem vágunk ki minden fát, hanem csak megritkítjuk az állományt. Lássuk mind ezek szerepét! A lő, csillagnak nem kell kiérnie a nyiladékig, elég, ha 1-2 méterrel beljebb kezdődik, az emelt lőállásról úgyis belátunk. Belátunk, és meglátjuk a közeledő vadat, el tudjuk bírálni, esetleg meg is tudjuk lőni, de annyit mindenképpen megtudunk, hogy hol várható a megjelenése a lővonalon. Fel tudunk készülni a lövésre. Ha bent, a csillag valamelyik ágában az emelt állásról lövünk, a golyó hibázás esetén is igen gyorsan földbe csapódik. Ez nem utolsó szempont akkor, amikor ugyanarra lövünk, ahol a hatók is mozognak.