Dr. Kós Károly-Szentimrei Judit-Dr. Nagy jenő: Kászoni székely népművészet

"A kászoni székelység népművészetét mindenekelőtt gazdasági és társadalmi viszonyai, hagyományos foglalkozásai, katonáskodó életmódja, közösségi élete formálták olyanná, ahogyan előttünk jelentkezik. Az udvarok tágassága, különféle rendeltetésű önálló épületeivel, még az egykori nagyméretű állattartással kapcsolatos; a családi zsákutcás és tízesekben való településrend alakította jellegzetes falukép pedig még a nemzetségi-katonai szervezet vetülete. A művészi szempontból elsőrendűen számba jövő objektumok legfőbb anyaga a mindenki számára elérhető óriási kiterjedésű közerdők fája, a közhavasokon falutízesek szerint szervezett "esztena gazdaságok"-ban tenyésztett juh gyapja és bőre, a községi kenderesből családonként juttatott "nyilak"-on termelt kender volt. A fő épületeket (házakat, csűröket) kalákában emelték, a gyapjút, kendert pedig közös "guzsalyosok"-ban fonták meg. Mindezek jelentősen hozzájárultak a kászoni népművészet egységes fejlődéséhez és sajátos vonásai kialakulásához, s így indokolt, ha a fa-, gyapjú-, kender- és bőrmunkákban keressük elsősorban a nagy múlttal rendelkező népművészeti alkotásokat. A lakás belsejét borító szőnyeg (festékes, kilim) használata még a nomád korba nyúlik vissza, s a székelységnél  is régebbi lehet, mint a gerendafalú ház, amelyet fejlettebb formában csak a fenyőerdős Kászonba költözésük óta építenek. Roppant közerdőinek tulajdoníthatóan a faépítkezés is sajátos formát vett fel és igen magas fokot ért el, ugyanakkor jellemző, hogy a nagy állattartó Kászonban az ősi gyapjúszőnyegszövés - a magyar néprajzi csoportok közül egyedül - napjainkig fennmaradt. A kászoni magyarság legjellegzetesebb gyapjú, bőr és kender ruhadarabjaival szintén már az újkor kezdetétől fogva találkozunk a székelyeknél; a székely katonaviselet Kászonban sem egyéb, mint a hagyományos népi férfiviselet "uniformizálása"."