Dr. Mátyás Vilmos: Utazások Erdélyben

Immár ötödször megjelenő útikalauzunk a tágabb értelemben vett Erdélyt (Trans- és Cissilvániát, az egykori Partiumot, a történelmi Erdélyhez tartozó részeket), vagyis Máramarostól a Szilágyságon át az Erdélyi-szigethegységtől nyugatra eső vidékeket, a Körösök és a Maros, valamint az egykori Temesköz (Bánát) tájait is megismerteti az olvasóval. Szatmár, Bihar, Arad, Temes és Krassó-Szörény megyéket 1918 óta a magyarországi tudatban is Erdélyként tartják nyilván, bár történetileg ezek egykor Magyarország Tiszántúli részei voltak. A román földrajzi irodalom e területeket Maramures., Cri§ana és Bánat részekre osztotta, de a második világháború után egységesen Erdély területéhez számítja.
Az erdélyi táj változatos és különlegesen szép. A hegyormokon várromok koronázzák a meredek falú szurdokvölgyekben kanyargó utakat, a hatalmas erdőségekben barlangok, végtelen havasi legelők, az alpesi jellegű, sziklás magashegységi vidékeken csillogó tengerszemek várják a turistát. Furcsa sziklahasadékok, hévízforrások, fantasztikus alakú sóhegyek és sós tavak mellett római erődök maradványai, népvándorlás korabeli földvárak sáncai láthatók, az erődtemplomok és a bástyás falakkal övezett középkori városok régi idők hangulatát árasztják. A faragott székelykapuk és a román fatemplomok, a festői népviseletek az itt élő népek ősi művészetéről tanúskodnak.
A könyv „Általános tudnivalók" című fejezetének földrajzi, természetrajzi és történelmi összefoglalója után a „Turisták ABC"-jében közöljük azokat az információkat és tanácsokat, amelyeket egyetlen utas sem nélkülözhet. Ezután a „Részletes útikalauz" részben ismerteti a szerző a legérdekesebb látnivalókat.
A leírt útvonalak mindegyike - a határátlépő helyektől nyugatról kelet felé haladva -, ha áttételesen is, végül Brassóba vezet. A javasolt kirándulások és kitérők révén Erdélynek úgyszólván minden csücskébe eljuthatunk. A helységek és a táj látnivalóinak ismertetésében természetesen nem törekedhettünk teljességre. A legfontosabb, többnyire a főútvonalak mentén fekvő, köny-nyebben elérhetőket a lap széíén, vastagon nyomott számok jelzik. Helyüket a szám indexével azonos bétűjelzésű térképvázlatokon, vagy pedig a könyv elején (az úgynevezett előzéktérképen), illetve végén (a hátsó előzéktérképen) kereshetjük meg, számuk szerint.