Dr. Molnár Kálmán - Dr. Szakolczai József: Halbetegségek

"Újonnan létesülő halgazdaságban mindig komolyan megfontolandó, hogy tenyésztési célra milyen halat és honnan vásároljanak. Ezért csak a legszükségesebb számú, lehetőleg azonos tájegységről, azonos vízellátású területről származó, 4—5 éves korú tenyészhalat szabad beszerezni. Figyelembe kell venni azt is, hogy a külföldi piac általában a tükröspontyot, a hazai pedig a pikkelyest szereti jobban.
A tenyészhalak kedvező tulajdonságainak rögzítése nehéz. Az értékmérők közül leglényegesebb a testalkat (a fontosabb méreteket a 23. ábra mutatja), az optimális profilindex (a testhossz és a testmagasság hányadosa) 2.2—2,8. Fontos mutató a pikkelyezettség (pikkelyes, tükrös, oldal- vagy hátpikkelysoros) és az egészségi állapot. A testalkat hibái: a „csempeszájúság" (az ajkak fejlődési rendellenessége), a különböző kopoltyúfedő-hibák (a kopoltyúfedő torzult alakja vagy rövidebb volta, melynek következtében a kopoltyúrés nem zár tökéletesen), a gerincferdülés, mind öröklődő hibák. Utódellenőrzést a tenyészkiválasztásban csak újabban és elsősorban kísérleti jelleggel alkalmaznak, az így kapott adatokra országosan még nemigen támaszkodhatunk.
Ha a gazdaság már saját maga is állít elő tenyészhalat, az anyák nevelésére, tartására, takarmányozására optimális körülményeket kell biztosítani, mert e téren minden hiányosság jelentős terméskiesést vonhat maga után.

Természetes ívatást és mesterséges szaporítást különböztetünk meg. A természetesre általában április vége, május eleje táján kerül sor, amikor a víz hőmérséklete a 17 'C-ot meghaladja. A természetes ívatás az ívatótavakban folyik. Ezek a tavak egész évben szárazon állnak, csak az ívatás előtt egy héttel árasztják el őket."