Dr. Papp Károly: A magyar birodalom vasérc-és kőszénkészlete

Nem hiszem azonban, hogy már a jura korban, vagy általában a, mezozooi időben indult volna, meg ez a képződési folyamat. Sokkal valószínűbbnek tartom, hogy a Kárpátok hegyrendezerének felgyűrődésével és a vele járó hatalmas törésvonalakon a trachitos kőzetek felnyomulásával a harmadkornak második felében kapta meg hegyvonulatunk és az egész Gömör- Abaúj tornamegyei mészkőplató is mai alakját és bel szerkezetét. A szakadások és vetődések mentén a mélységből feltörő melegforrások, amelyeknek nyomait még most is látjuk, megkezdették volt cserebontó hatásukat oly módon, hogy a meszet lassanként feloldva kihozták a felületre és helyette   vas­ karbonátot hagytak vissza a mészkőpadoknak helyein. Föl kell vennünk, hogy a fölszálló források kettedszénsavas vasban dúsak lehettek, ami valószínű is. A mészkövek tehát ily módon először is vaspáttá átalakultak, ami vasércfekhelyeink mélyebb szintjeiben valóban meg is van és csak később, a fokozatos denudáció folyamán változott át az lassú oxidáció és vízfölvétel következtében a felülettől kezdve a mélység felé vörös és barna, vasérccé. »A Szepesi Érchegység teléréinek fő ásványa a sziderit; a telérásványok közül a kvarc, kalcit és a barit uralkodnak. A járulékos ásványok a szulfidos ércek, milyenek a tetraéderit, ehalkopirit, ritkábban a galenit, szfalerit és az arzenopirit. A pirit úgy a telérekben, mint a mellék­ kőzetben csak alárendelt szerepű. A sziderit (vaspát) vastartalma átlag 36-88 -%. A vaspát a telérek vaskalapjain barnavaskővé és vasokkerré változott. A vaskalapban számos másodlagos képződésű ásvány fordul elő, amelyek között nevezetes a higany és pedig úgy a terméshigany, mint a cinóber alakjában; a felső szintekben igen sok a fakóérc. A karbonáttartalmú ércek a mélység felé növekednek, míg a szulfidos ércek lefelé fokozatosan csökkennek, így tehát a mélységben fakóércek mind gyérebbé válnak.