Dr. Sterbetz István: A természet szolgálatában

"Kardoskút életterében nem kevesebb, mint hetvennyolcféle madár fészkelése igazolódott. A magyar szikeseken különösképpen értékelt sóspusztai fajok közül a bíbic, a goda, a gulipán, a széki lile, szikipacsirta rendszeresen, a kis lile, az ugartyúk, gólyatöcs, székicsér, piroslábú cankó pedig elvétve költenek. A terület azonban, bár fészkelő állománya is becses, igazi nagy hírét mégis vonuló madártömegeinek köszönheti. Egyszer azonban híre mégis költőmadár révén járta be a nemzetközi szakirodalmat, amikor a reznektúzok fészkelése bebizonyosodott! 1973 nyarán, kora hajnalban érkeztem a szikes pusztára. A rét szélén egy gazos tarló közelében riasztottam fel a reznekpárt, fogoly nagyságú, még röpképtelen fiókával. Ez a találkozás Kardoskút madártani kutatásának egyik legemlékezetesebb eseményét jelentette. De miért olyan feltűnő a reznekfészkelés? A fácántyúk nagyságú reznektúzok egykor még elterjedt fészkelő lehetett a magyar pusztákon, eltűnését a megszokott módon, civilizációs tájváltozásokkal magyarázza a közvélemény. Közép-Európában manapság már eseményszámba menő ritkaságnak számít, ha egy-egy vonuló példánnyal találkozunk. Kipusztulására kényelmes elfogadni az átalakuló környezet magyarázatát, azonban egyszeriben bonyolódik a kérdés, ha oknyomozva próbáljuk boncolgatni, hogy valójában miért is lett szegényebb ezzel az érdekes, szép madárral a hazai vadállomány. A reznek két változatban fordul elő Európában. Törzsalakja az Ibériai-félszigeten és Franciaország délnyugati tájain honos. Keleti alfaja, amely egykor Közép-Európát is benépesítette, manapság csak a Balkán-félsziget keleti peremén és az ukrán síkságokon fészkel szórványosan. Összefüggőbb területfoglalásával csupán az Uráltól-Volgától keletebbre találkozunk. Hazai viszonyait a XVIII. század végétől ismertetik a legkorábbi adatok, amikor Moson megyében és az Alföldön említik gyakori előfordulását. Ez az elterjedés még a múlt század utolsó évtizedeiben is fennálhatott. Hagyományos költőhelye volt egykor a Csallóköz, ahol még a századforduló éveiben is költőfajként ismerték."