Dr. Tóth László: Pszichológia a tanításban

Maslow   a doktori fokozatát egy olyan   pszichológiai tanszéken szerezte, amely a behaviorista nézőpont mellett kötelezte el magát. A fokozat elnyerése után azonban egészen más úton haladt: Gestalt-pszichológusokkal lépett kapcsolatba, pszichoanalitikus képzettséget szerzett, és antropológiai tanulmányokat folytat ott. E különböző hatások eredményeként arra következtetésre jutott, hogy a behaviorista szemléletű amerikai pszichológusok túlságosan belemerültek a nyílt viselkedés kutatásába, és az objektivitásra törekvés jegyében az emberi lét számos fontos összetevőjéről teljesen megfeledkeztek. Ugyanakkor a szigorú freudista nézőpontot is bírálta, mondván, hogy mindaz, amit Freud a személyiséget vezérlő mechanizmusokról állít, neurotikus egyének megfigyelésén alapszik. Szerinte a pszichológiailag egészséges embert kell vizsgálni, akinek a legfontosabb jellemzője az önmegvalósítás: az a törekvés, hogy mindig több   legyen annál, mint ami, hogy mindenné váljék, ami válhat. Minthogy ez a felfogás gyökeresen eltért mind a behaviorista, mind a pszichoanalitikus nézőponttól, így megjelölésére a harmadik erő kifejezést javasolta. Maslow néhány legfontosabb tétele a következő: Minden egyén meghatározott belső természettel születik. Belső természetét részben a tapasztalatai, részben a tudattalan érzései és gondolatai formálják, melyek azonban nem uralkodnak rajta. Az ember maga irányítja a viselkedését. A gyermekeknek lehetővé kell tenni, hogy fejlődésük során a maguk választotta úton haladjanak. A szülőknek és a pedagógusoknak a szerepe abban áll, hogy a fiziológiai, biztonsági, hovatartozási és önbecsülési igények kielégítésén keresztül felkészítik a gyermekeket arra, hogy helyesen válasszák meg azt az utat, amelyen haladnak, ezt azonban segítő módon kell tenniük, és hagyniuk, hogy a mag módján fejlődjenek, nem pedig megszabni az utat a számukra. (Maslow nézeteire a motivációról szóló fejezetben még visszatérünk.)