Dr. Vera Rosival: Gyógyító természet

"A szénhidrátok nemcsak energiaforrásul és tartalék tápanyagul szolgálnak, hanem alkotórészei a nukleinsavaknak: a DNS-nek (dezoxiribonuklein-savnak) és az RNS-nek (ribonukleinsavnak), és ily módon az öröklődő információknak is, emellett pedig részt vesznek a sejthártya felépítésében. Valamennyi szénhidrát építőkövei a monoszacharidok, más néven „egyszerű cukrok". A legfontosabb monoszacharid a szőlőcukor (glukóz), amelynek központi szerep jut anyagcserénkben. Nagyjelentőségű a gyümölcscukor (fruktóz) is, amely a hasonló kémiai felépítés alapján a glukóz tartalékanyagául is szolgálhat. Végső soron ebből a két monoszacharidból állnak a legfontosabb szénhidrátok. Amikor a táplálkozás során szénhidrátokat veszünk magunkhoz, az emésztés első lépései már a szájban történnek, mivel a nyál bizonyos szénhidrátok lebontására alkalmas enzimeket tartalmaz. Ha egy darabka kenyeret igen sokáig rágunk, bizonyos idő múltán édes ízt érzünk, ami a benne levő keményítő lebomlására utal. A további feldolgozás a szénhidrát fajtájától függően a vékonybél különböző helyein megy végbe a hasnyálmirigy enzimei révén. A szénhidrátoknak egyszerű cukrokká való felbontása után ezeket a bél felszívja, s így a vérbe kerülnek. Ezt követően a cukor testen belüli eloszlásában ismét megmutatkozik a hasnyálmirigy különös jelentősége: ez termeli ugyanis az 51 aminosavból álló inzulin hormont, amely antagonistájával, a glukagonnal együtt a vér cukormennyiségét lehetőleg azonos szinten tartja. Ha valamilyen okból (vírusos fertőzés, oltási károsodás, hasnyálmirigy-gyengeség folytán elégtelen az inzulintermelésünk, cukorbetegséget (diabétesz) kapunk, ami a vér magas cukortartalmában (vércukor) jut kifejezésre. A stressz is az adrenalin stresszhormon kibocsájtásával és az inzulin ehhez kapcsolódó gátlásával a vércukorszint emelkedéséhez vezethet. Éppen ezért a cukorbetegeknél stressz után emelkedik a vércukorszint, míg egészséges emberek ezt ki tudják egyenlíteni.
Inzulin előállításához a testben olyan ásványi anyagokra van szükség, mint a kálium és a kalcium. Nátriumfölösleg (amelyet például konyhasó vagy valamilyen tartósítóanyag hoz létre) kiszorítja ezeket az anyagokat, és ezért cukorbetegek esetében igen veszélyes ( -> Az anyagcserezavarok). Túlságosan sok kortizon is inzulinhiányt idézhet elő. S ebből a szempontból közömbös, hogy a kortizont valamilyen megbetegedés folytán maga a test termeli (sztereóid-diabétesz), avagy bőrbetegségek kezelése során kerül a szervezetbe a bőrön át. Emellett más mirigyek (például a pajzsmirigy) is befolyásolják az inzulintermelést.
A cukoranyagcsere zavara degeneratív elváltozásokat idézhet elő a hasnyálmirigyben és a májban, s az idegrendszer megbetegedését vonhatja maga után. Magas vércukorszint révén az egyszerű cukrok is fehérjével vegyülhetnek, Ennek egyfelől az a következménye, hogy kevesebb cukor áll rendelkezésre a sejtek energiaellátásához, másfelől ily módon fontos fehérjék válnak használhatatlanokká."