E L James: Grey - A szürke ötven árnyalata Christian szerint

"Teljesen és önszántából kiszolgáltatta magát nekem. Részegítő a tudat, egy pillanatig némán csodálom nagylelkűségét és merészségét.
Alig tudok elszakadni az igéző látványtól, de előveszem a fiókos szekrényből a nyúlprém kesztyűt. Mielőtt belebújok, lenyomom a távirányító gombját, mire egy pillanatnyi sziszegés után elkezdődik a negyvenszólamú motetta. Az énekes angyali hangja szétárad a játszószobában, és körüllengi az imádni való Miss Steele-t.
Teste megdermed, ahogy hallgatja.
Én pedig körbejárom az ágyat, magamba iszom a látványt.
Felé nyúlok, a nyakát cirógatom a kesztyűvel. Élesen beszívja a levegőt, és a béklyóit rángatja, de nem kiált fel, és nem kér arra, hogy álljak le. Kesztyűs kezem lassan lesiklik a nyakán, a szegycsontján és a mellén, hogy kiélvezzem tehetetlen vergődését. Miközben lágy köröket írok le, gyengéden meghúzkodom a mellbimbóit, majd helyeslő morgása nyomán délnek veszem az irányt. Szándékosan lassú, visszafogott ütemben fedezem fel a testét: a hasát, a csípőjét, a combtövét, a lábszárakat. A zene szabadon árad, a kórusba bekapcsolódó hangok tökéletesen ellenpontozzák mozdulataimat. A száját figyelem, úgy próbálom felmérni az érzéseit - egyszer elkerekedik a gyönyörtől, máskor a fogak várakozón mélyednek belé. Amikor ujjaim a szemérméhez érnek, megfeszített fenekével fészkeli magát a kezembe.
Noha általában azt szeretem, ha mozdulatlan, a reakció kéjes örömet okoz.
Miss Steele élvezi a játékot. Mohón élvezi.
Ahogy kezem újra végigsiklik a mellén, bimbói megkeményednek a kesztyű nyomán."