Élisée Rclus: A patak élete

"Sokan hitelt adtak a mesének és elindultak az ifjúság forrásának keresésére, s nem a pokol kapujában remélték feltalálni, mint a fekete vizű Styxet, hanem ellenkezőleg egy földi paradicsomban, virágok és növények közepett, örökös tavasszal. Az Újvilág fölfedezése után százával és ezrével, bámulatos bátorságú spanyol katonák kalandoztak ismeretlen földeken, erdőkön, ingoványo-kon, folyókon és hegyeken át, terméketlen sivatagokon keresztül, ellenséges népek között; vándoroltak és minden lépten elesett közülük néhány, jelölve az utat, merre jártak; de a kik megmaradtak, folyton előre haladtak, mert remélték, hogy fáradságukat az a forrás fogja jutalmazni, mely őket halhatatlanná teendi. Azt mondják, még ma is vannak halászok, a felfedező spanyolok utódai, a kik a Bahama-szigetek körül csatangolnak, keresve a part mentén felbuggyanó csodatevő forrást!
És honnan van, hogy ép érzékű, ép eszü emberek oly szenvedélyesen keresték a mennyei forrást, mely megifjítandó vala testöket és keresés közben szíves örömest szembeszálltak minden veszedelemmel ?
Azok, a kik az újjászületés csodáit teljesedni látták, nem tartottak semmit lehetetlennek. Itáliában a tudósok felújították tudományban és művészetben a régi görög világot; a ködös Germániában a mágusok fával és ércczel kezdtek írni; könyveket nyomtattak, a tudományok véghetetlen birodalma nyilt meg a tömeg előtt, mely előbb sötétségre volt kárhoztatva; végül génuai, velenczei, spanyol és portugál hajósok fölfedeztek, mint valami Földünkhez csatolt planétát, egy új szárazföldet új növényekkel, új állatokkal, népekkel és istenekkel. Az átalános felújítás mámorító hatással volt; csak a lehetségest tartották már lehetetlennek."