Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április

"és a mostani megtakarított pénze réges-régi bűn gyümölcse volt, amely posztumusz érett meg. Frederick jól keresett, de hogy mivel, az Mrs. Arbuthnot életének szűnni nem akaró, nagy keserűsége volt. Rendkívül népszerű memoárokat írt királyok szeretőiről, nagy rendszerességgel, minden évben egyet. A történelemben igen sok királynak volt szeretője, és még sokkal több szeretőnek királya; így Frederick házaséletének minden évében kiadott egy memoárt és még így is hosszú sorban va'rakoztak a hölgyek, akikkel a későbbiekben foglalkozhatott. Mrs. Arbuthnot tehetetlen volt. Akár tetszett neki, akár nem, kénytelen volt az ebből származó jövedelemből élni. Egyszer, a Du Barry-memoár sikere után, Prederíck megajándékozta egy rémséges kanapéval, dagadtak a lágy, hívogató ölében a párnák, és ő szörnyűnek érezte, hogy az otthonában ott hivalkodik ennek a halott francia bűnösnek a reinkarnációja.
Egyszerű volt és jó, meggyőződéssel hitte, hogy a boldogság alapja a tiszta erkölcs, és az, hogy Frederick és ő a bűnből tartották fenn magukat, akármennyire elhalványította is azt a bűnt a századok múlása, ez volt az ő szomorúságának egyik titkos oka. Minél jobban megfeledkezett magáról a memoárban megörökített hölgy, annál többen olvasták a róla szóló könyvet és Frederick annál bőkezűbb volt a feleségéhez. A felesége pedig mindent, amit tőle kapott, miután egy keveset félretett belőle - mert azt remélte és hitte, hogy egy nap az emberek majd nem akarnak többé bűnös asszonyokról olvasni és akkor Fredericknek anyagi támogatásra lesz szüksége -, továbbadott a szegényeknek. Az egyházközség felvirágzott, tudtán kívül hasznot húzott számos hölgy, Du Barry, Montespan, Pompadour, Ninon de l'Enclos, sőt a tudós Maintenon haszontalan viselkedéséből. A szegények szűrőjén folyt át a pénz és így megtisztult, legalábbis Mrs. Arbuthnot ezt remélte. Ennél többet nem tehetett. A régi napokban igyekezett átgondolni a helyzetet és megtalálni a legmegfelelőbb kivezető utat, de ez nehéz feladatnak bizonyult, aminthogy Frederick is nehéz esetv olt, így aztán felhagyott a megoldáskereséssel, Istenre bízta magát, és Istenre bízta Fredericket is. A pénzből semmit nem költött a házra és a ruháira, a ruhái, valamint a ház, a hatalmas, öles, puha kanapét kivéve, szigorúan egyszerűek maradtak. "