Eric Knight: Lassie hazatér

LASSIE FOGSÁGBA ESIK

A vidék megváltozott. Most már nem a bozótos hegyvidéken vezetett az útja, sem a hullámzó dombok közt, a birkalegelőkön. A vidék szétterült, és nem emelkedett ki belőle más, csak a salakhányók, azok a dombok, melyekre a szénbányák csilléi a szén meddő kőzetét fölhalmozták.
Erre marsokkal több volt a város és az országút. Egy kutya itt már nem osonhatott el észrevétlen a városok mellett, nem kerülhette el az embereket sem, mert mindenütt voltak emberek. Ha mégúgy kerülgette is őket Lassie, minduntalan beléjük kellett ütköznie, ha tovább akart jutni dél felé.
Ezért most másképpen viselkedett, ha emberek közelébejutott. Oly távol tartotta magát tőlük, ahogy csak lehetett, s ha ez nem volt lehetséges, úgy tett, mintha nem látná őket.
Egyébként sokkal jobban érezte magát az itteni nép között, mert sokban hasonlítottak azokhoz, akiknél felnőtt. Gyakran látott szénportól fekete arcokat, mint Greenall Bridge-ben. Ruhájuk piszkos, kezükben vagy a fejükön bányászlámpát vittek. Mi több: az emberek és városaik körül az a szag lengedezett, amely a föld alatt dolgozó emberekből árad. Ugyanolyan volt a szag, mint Lassie gazdájáé — de egyik sem volt az ő gazdája. Leginkább még a többi falujabelihez hasonlítottak.
Ezért aztán Lassie úgy viselkedett, mint a falujában, csak még óvatosabban. Az idegeneket tudomásul vette, de a hívásuknak nem engedelmeskedett, ügyet se vetett rájuk, és nem engedte, hogy hozzáérjenek.
Pedig sokan szólongatták. Itt a skót iparvidéken, éppúgy, mint Yorkshire-ben, -sok kutyabarát él. Megismerik a fajkutyát, és az első szempillantásra tudják, hogy gazdátlan-e a kutya. Ilyenkor aztán hívni kezdik:
- Nézd csak, Archie! Egy kóbor kutya! Hé, gyere ide, öreg! Gyere ide szépen!