Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Erődi Béla: A fáraók országában

Budapest, 1910. Lampel R. 240 oldal, 65 képpel és Egyiptom térképével, kiadói, festett félvászon-kötésben, a kötéstáblák sarka, és a gerinc vonalán a vászon kopottas, egyébként jó állapotban.

Kiadó:
Lampel R.
Kiadás éve:
1910
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Franklin
Kötés típus:
félvászon
Terjedelem:
240
Nyelv:
magyar
Méret:
15.5x22 cm
Állapot:
kopottas
Súly:
626 g
11900 Ft


"Az istenek szobrainál jóval csekélyebb számban vannak a fáraók, papok és kiválóbb férfiak szobrai, melyek leginkább az általuk alapított vagy fenntartott templomból származnak, hol mindjárt a kijáratnál voltak fölállítva. A kisebb szobrok a halottas kamrában állottak s mindig az illető halottat ábrázolták. Az egyiptomiak vallási hite szerint a lélek a túlvilági életben is  földi testéhez van kötve. Kiválik ugyan a testből, de bizonyos idő múlva azt újra fölkeresi. A templomok falain található képeken és domborműveken gyakran van leábrázolva, amint a szárnyat öltött lélek leszáll a mumiához. Ha a lélek ilyenkor nem leli meg egykori porhüvelyét, vándorlásra van kárhoztatva s más testben keres tanyát. Innen van az a nagy gond, melylyel a halottat örök időkre megtartani törekedtek. A testét elvesztő lélek szüntelenül bolyongani kénytelen. Az egyptologok ma sem képesek még teljes rendszerbe foglalni a lélekvándorlás tanát, melyet Herodot említ, valamint nem ismerik egész szabatosan a gonosz lelkek sorsát se a túlvilágban. Némelyek szerint a gonosz lélek különböző teremtmények alakjában kénytelen mindaddig bolyongani a földön, míg megtisztul; mások szerint az itélet után az alvilágban marad s azonnal megkezdi bűnhődését. A hieroglyphákból idővel alkalmasint ez iránt is csak tisztába jönnek. A holttestek fenntartása annyira törvénynyé volt téve, hogy a Nilusból kifogott uratlan hullákat az illető község melynek határában találták, volt köteles bebalzsamoztatni és megőrizni. A halottnak belső szerveit négy külön alabastrom edénybe tették, forró szurokkal leöntötték s bezárták. Kanopus városától kanopusoknak nevezték ezen edényeket, melyeknek födői a tartalmazott szervek szerint ember, sakál, kutyafejűmajom és karvalyfejet ábrázoltak, azon genius szerint, melynek őrizetére az egyes kanopusok bízva voltak. A balzsamozók azonban nem jártak el mindig lelkiismeretesen a belső szervek elosztásában. A felbontott kanopusok elárulták nem egy esetben való könnyelmű bánásmódjukat. A muzeum kanopus-gyűjteménye igen gazdag."


Rónay György: A klasszicizmus

Eckhardt Sándor: Magyar-Francia szótára

Robin Kerrod: Velünk élő állatok

Dr. Zuckerkandl Ottó: A sebészeti műtéttan alapvonalai

Végh Antal: Nyugati utakon

John Galsworthy: Meghalni a szerelemért

Képes történelem-Varga Domokos-Csaba József: Vér és arany-Magyarország 1849-1914 között

A honvédelem négy éve 1990-1994

Fekete István: Hajnal Badányban - 1. kiadás!

Studinka László: Egy marék vadászemlék

Eötvös Károly: A Nazarénusok

Dale Carnegie: Sikerkalauz 3.

Fábián Janka: A német lány

Slatin Rudolf: Tűzzel-vassal a Szudánban I-II. 1896.

Krsna Az Istenség Legfelsőbb Személyisége

Fekete István: Csi - 1942.

Herman Ottó: A magyar halászat könyve I-II. - Egybekötve - Reprint

Van Eyck festői életműve

Chevy Stevens: Nincs menekvés

William Thackeray: Vanity Fair