Budapest, 1943. Szöllősy Könyvkiadó, 175 oldal, 188 kottapéldával és 17 műmelléklettel, kiadói félvászon-kötésben, a gerinc aranyozása kissé kopott egyébként jó állapotban.
990 Ft
"E fájdalmas korszakban néhány kimagasló esemény enyhíti szenvedését. 1808-ban Kasselből kap meghívást. Tétovázik, mitévő legyen, elhagyja-e Bécset, vagy örökre itt maradjon hívei és barátai körében? Ekkor végre tisztelői megemberelik magukat (Rudolf főherceg, Lobkovitz és Kinsky herceg) és évi 4000 forint évjáradékkal ott tartják Beethovent. Alig három év múlva hajtják végre az osztrák devalvációs törvényt, amelynek következtében az évjáradék maroknyi kispénzzé csökken. 1812-ben Goethével hozza össze a sors. A világ e két halhatatlanná vált kortársa azonnal meglátja egymás értékét. Beethoven élete végéig mély hódolattal tiszteli és becsüli Goethét. A nagy költő megérzi Beethoven nagyságát, erejét, belső vívódását és csodálatraméltó fegyelmezettségét, de nem fogja fel, nem tudja követni művészetének lényegét és korszakalkotó értékét. Goethe zenei felkészültsége közel sem oly magasrendű, mint a többi művészetben való fölényes tudása, valamint zenei igénye sem áll arányban egyéb művészi kívánalmával. Így inkább az ember és a céltudatos, magabiztos zseni, mint a világboldogító muzsikus vált ismertté előtte. 1813-ban egyik jelentéktelen alkalmi kompozíciójával arat érdemén felüli, a többi művének sorsára erős hatást gyakorló sikert. Wellington angol hadvezér Vittoria melletti nagy győzelmének örömére megírja az ú. n. „Csataszimfóni”-ját. Ez a felszínes, fantáziaszerű, lármás és Beethoventől szokatlan külsőhatásokra berendezett kompozíció általános sikert arat. Egymásután játsszák e szimfóniát, amely mellett halhatatlan értékű szimfóniái is előadásra kerülnek."