Farkas Márton: A császári sas lehull

"A nagy leszámolás haditerve Alfréd von Schlieffen tábornagy nevéhez fűződik. A terv alapelvei hűen visszatükrözték a Németország által vezetett imperialista koalíció, a később központi hatalmaknak nevezett katonai blokk kedvezőtlen katonai helyzetét. Hadászatilag a német vezérkar fő problémája egy olyan koalíciós háború előkészítése és vezetése volt, amelyet két, ill. több arcvonalon kellett vívni egy felkészültségében ugyan visszamaradottabb, de anyagi és élőerő fölényben levő imperialista koalícióval szemben. A német imperializmus politikai és katonai célkitűzésével diszharmo-nikus arányban álló, korlátozott katonai potenciál eredményezte a villámháborús koncepciót, amely a hadműveleti terv alaptétele lett. Schlieffen felismerte, hogy Németország hadserege, az állam nyersanyag- és élelmiszer-szükségletének importigényessége, a gazdaság teherbíró képességét erősen próbára tevő milliós tömeghadsereg fenntartásának költségei, a háborúval szembeforduló munkásosztály és más rétegek kibontakozó antimilitarista mozgalmai, nemkülönben a szövetségesek gyengesége egy két- vagy több frontos hosszan tartó háborút nem tesznek lehetővé, így az általa kidolgozott terv hadászati és hadműveleti alapelveit és módszereit a következőkben látta: az ellenség két fronton végrehajtandó, egymást követő gyors megsemmisítése gyors felvonulással, a hadműveleti készség elsőségével, a hadászati meglepetés biztosításával, azaz a maximális erőkkel végrehajtott első csapás sikerével, az erőknek a fő csapás irányába történő kon centrálásával, az ellenséges erők bekerítésével és tönkreveré sével érhető el. Mindezek feltétele a korlátlan offenzív szellem, a hadsereg mozgékonysága, fölényes vezetése. Schlieffen ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a cél érdekében a villámháborús hadászat szerves tartozéka a nemzetközi jogi normák, más szavakkal a nemzetközileg' elfogadott hadvisefési szabályok, eszközök és módszerek mellőzése."