Fejős Éva: Cuba Libre

"Aurelio anyja gyönyörű volt, és nagyon kedves. Dalma az első pillanatban a szívébe zárta a fiú szüleit: olyan természetesen fogadták, mintha évek óta ismernék. És milyen hangulatos volt a lakásuk... Igaz, sokkal kevesebb bútoruk volt, mint Dalmáéknak, és azon is elgondolkodott, hogyan tudnak hárman úgy élni ebben a kétszobás, kis lakásban, hogy ne ütközzenek folyton egymásba, de aztán rájött, hogy őket valószínűleg nem zavarja ez a közelség. Minden kisebb volt a lakásban, mint az ő budapesti otthonukban: a hűtőszekrény, a televízió, a tűzhely, az étkezőasztal, de még talán a kanapé is. Mégis, a  kaja isteni volt, csak zöldségből állt, de nem is hiányzott a hús, és desszertnek ott volt a görög dinnye.
Jó volt ott ülni az étkezőasztalnál. Aurelio anyja, amikor látta, hogy Dalma haja minduntalan előrehull, hozott valahonnan egy szalagot, és egészen természetes mozdulattal, lazán összekötötte vele a lány haját.
- Csak hogy ne edd meg a hajadat is. Most találkoztak először, de úgy bánt vele, mintha a lánya lett volna.
Ami azt illeti, jó is volt, hogy valaki elterelte a figyelmét - az apjáról és Didóról.
És arról a csókról.
Az első csók szar volt, nyálas és gusztustalan, Varaderón, azzal a napszemüveges fiúval. Akkor eldöntötte, hogy ez neki nem kell. Soha többé nem hagyja, hogy rátapadjon a szájára egy idegen száj. Egy alkalom elég volt, hogy kiderüljön: szar érzés. És a filmekben csak hülyítik az embereket, akik aztán azt hiszik, hogy ez valami felemelő, fantasztikus dolog. Holott csak nyálas és undorító, és, ne adj' isten, még fertőző is lehet."