Fekete István: Csí és más elbeszélések-1988.

"Éhes az öreg bagoly. Elleselkedte a fél éjszakát, és Unkának már csak az emléke él gyomrában.
Végigrepül a falun. Az egyik padon az öreg Kácsi alszik. Lámpája a földön pislog, és kormot füstöl a levegőbe. A falu végén van az uradalmi magtár. Hú leszáll az eresz alá, jól összehúzza magát, és bebújik a szellőzőlyukon, mert az ablakon rács van. A magtárban Cin népe hancúrozik, sőt egy patkány is eszi a kukoricát. A patkány szokatlanul nagy, és Húnak ma nincs kedve verekedni. Felszáll a gerendára, és várja, hogy valamelyik egér alá ja kerüljön. Helyettük a patkány jön. Szaglász a levegőben, és körülszaladgál egy darabka húst, melyhez azonban nem mer hozzányúlni, mert a hús valami furcsa és gyanús alkotmány közepére van szúrva. Tízszer is elmegy, és újra visszajön. Hú már rászánta magát, hogy lecsap a patkányra, amikor a patkány végre beleharap a húsba, de ebben a pillanatban ijesztő dolog történik. A csapda lomha karjaiba mintha villám költözött volna, és Kizt úgy agyonvágta, hogy meg se nyikkant.
Hú megrebbent a gerendán, de leszállni már nem mert. Az ember szörnyű erejét érezte a magtárban, hát inkább kibújt a résen, és elrepült a rét felé, hogy felkapjon hamarosan két egeret, s az árokparton egy nagy békát. Elrepült a gémek felett, és mivel már jól volt lakva, leült egy határcövekre tűnődni. Ekkor jött hazafelé a legény. Lassan lépegetett a harmatos fűben, és fütyürészett magának különös, Ismeretlen nótákat, melyekben mintha nevetés furulyázott volna.
A füttyszó átszállt a réten. A legelő bokraiban felébredtek a fülemülék, és visszafeleltek, de lehet az is, hogy csak a hajnalt köszöntötték, mert keleten meghasadt az ég, a csorda megmozdult a karámban, és a puli meghentergett a fűben, úgy köszöntötte gazdáját."