Budapest, 1987. Mezőgazdasági Kiadó, 279 oldal, kiadói egészvászon-kötésben, a papírborító széle szakadozott, a könyv jó állapotban.
"Uhuzásból voltam hazatérőben. Egész füzér szürkevarjú és szarka lógott az uhus kosarat vivő gyerek kezében. Különös jó napom volt. Soha nem tapasztalt hevességgel támadták az uhut, és browningommal arattam a károgó csődületben. Akkor röptették ki fiaikat a szürkevarjak, és a fészkelőhelyhez közel, egy domboldalban állítottam ki az uhut. Ennek tulajdonítottam a nagy ribilliót, amit fészkeik közelében az „ellenség" feltűnésére csaptak.
Mondom, hazafelé mentünk, amikor figyelmes lettem egy újabb varjúgyülekezetre, mely egy magányosan álló nyírfán szidott valamit.
Bagoly - gondoltam. De űzött a kíváncsiság: milyen bagoly lehet? Egy ornitológus barátomnak lángbagolyköpeteket ígértem. Reménykedtem, hátha az lesz. De olyan furcsán, vízszintesen ült, ahogy bagoly nem szokott.
Közeledtünk. A varjak már elhallgattak, felénk figyeltek, de jól, lövésre bevártak. Nem átallottam közibük durrantani. Kettő lefordult, a „bagoly" pedig elkezdett szárnyaival verdesni, de a fán maradt. Ekkor már odaértünk. Legnagyobb csodálkozásomra egy héját látok az ágak között valósággal feküdni. Szárnyaival ismét repüléshez készülődött. Lelőttem. Fennakadt, de a gyerek lehozta. A héjának mindkét lába hiányzott. Mintha a comb alatti forgókban borotva vágta volna el. Sokáig tűnődtem aztán, hogy miféle csapda lehetett, amely szegény madarat ennyire csúffá tette, amíg egy kihallgatott párbeszéd megoldotta a kérdést.
Már csépeltünk, amikor egy ölyv karingózott igen magasan a gép fölött. Megszólal az egyik kocsis:
- Nédd a kányát a! Ennek is a kovács baltája kőne!
Megkérdeztem, hogy miért kellene a kányának a kovács baltája. Erre aztán megtudtam, hogy a kovács patkánycsapdával fogott egy héját, melyet egy levágott rigón talált falatozva. A héját elzavarta, és csapdáját a rigóval csalizta fel. A héja visszajött a prédára, s ez lett a veszte. A kovács - akinek majorságába ez a héja állítólag be-becsapott - fogta az alig sérült madarat, és hogy ne foghasson több csirkét, mindkét lábát baltával a tőkén levágta. Aztán - nemes bosszúját kielégítve a megcsonkított madarat eleresztette.
Ez az eset kb. egy héttel azelőtt lehetett, hogy én a héját lelőttem. Akkor már mindkét csonk üszkös volt, a csontvégek elkoptatva, földdel tele, és a hús felszaggatva.
Ha akkor a kovács közelemben van, hát azt hiszem, meggondolatlanságra vetemedem. Másnap aztán levettem róla a keresztvizet. Azt hiszem, azóta se tévedt sebészi terekre..."
Méliusz Antikvárium
Kosár/Megr.
