Ferenczy Noémi-Képesalbum

"Változik a téma. változnak a megjelenítés eszközei is. A síkkompozíciót Ferenczy Noémi továbbra is megtartja, de továbbfejleszti szembetűnő a kárpitok formájának újszerűsége. Megszűnik a szélesen tárulkozó, fekvő formátum, helyébe többnyire a keskenyen felnyúló kárpitok lépnek. A felületet egyetlen, hatalmas alak tölti be. Vele egyenértékű része a kompozíciónak nincsen - a háttér leegyszerűsödik, a környezet alárendelt szerepet kap. A gazdagon részletező megfogalmazás helyébe az egységes, nyugodt síkok lépnek. Alakjai tömbszerűek, szűkszavúak, a jellemző vonásokat összefogókiemelő megfogalmazásukkal monumentálissá nőnek mozdulataikban. Asszociatív utalással csatlakoznak e munkás alakokhoz a környezet tárgyai, valamint a bordűr díszítései.
Ferenczy Noémi kárpitjai ettől a korszaktól kezdve egyre inkább az önálló (szövött) kép igényével készülnek. A gondolati mag, amely csoportokba gyűjti e műalkotásokat, tudatos, tervezett, sőt állíthatjuk: programszerű. Az a munkásember, aki Ferenczy Noémi művészi világában él, a 20-as évek valóságában nem létezik - de nem is létezhet. Ő a jövő embereszménye.
Változik a művek színösszhangja, megváltoznak maguk a színek is. Az előző évek hideg harmóniái, a kékek, zöldek után fokozatosan megjelennek és elmélyülnek a melegebb tónusok - a mélybarna, a vörös, majd a halvány rózsaszínek, sárgák. Nagyobb felületeket átfogó, összecsengő harmóniájuk a múló pillanattal szembehelyezkedve azt hangsúlyozza, ami állandó. A tónusokat ezer árnyalatból szövi, minden egyes színnél a fonal keverésének végtelen gazdagságával élve."