Franz Lampeitl: Méhészek könyve

"Ennek mértéke nagyban függ attól, hogy akácvirágzást követően milyen méhlegelő áll a rendelkezésre. Amennyiben további hordásra is lehet számítani (többhordásos terület vagy vándorlás esetén), nem érdemes szűk fészekre korlátozni az anyát, mivel a jövő nektárgyűjtő nemzedékéről gondoskodni kell, helyet kell hagyni az anyának a pe-tézésre. Ha viszont csak az akác kihasználására törekszünk és utána nincs más célunk a méhekkel, a három keretre korlátozás is elfogadható. A leg-drasztikusabb mézeltetés, amikor a családtól elvesszük az anyát. Ezt úgy kell időzítenünk, hogy a virágzás végére, a mézeiszedésre ne legyen fiasítás a családban. Általában két hétig ad hordást az akác (sík területen kevesebb ideig, dombságban hosszabb ideig), így egy héttel (21-14 = 7) a virágzás kezdete előtt kell elvenni az anyát. A virágzás közepén anyásítunk párzott anyával. A módszer előnye, hogy mivel nincs fiasítás, az összes méh gyűjtővé válik, óriási mennyiségű nektárt képes behordani a család. További előnye a módszernek, hogy fiasításmentes állapotot tudtunk elérni, így a Varroa ellen sikeresen lehet védekezni. Hátránya, hogy az év további részében ezekkel a családokkal nem lehet termelni (ezét is szabad csak egyhordásos területen használni a módszert), és az anyakeresés, a későbbi bölcsőzés (hiszen a családok fognak húzni pótbölcsőket, amiket le kell rombolni), az anyásítás, a családok későbbi ellenőrzése, etetése, mind-mind nagyon munka- és időigényes folyamat."