Fucskár Ágnes-Fucskár József: Várak Magyarországon

"A magyar várrendszer zöme a XIII. század végére teljesen kiépült. A következő időszakot a gazdasági hatalmukban megerősödő tartományurak erőszakos várszerző hadjáratai jellemezték, akik az egyházi kincseket is szabad prédának tekintették. Az ilyen esetek miatt a nagyobb vallási központok rákényszerültek arra, hogy felhalmozott javaikat megvédjék. A püspöki székhelyeket, mint Eger, Veszprém, Pécs vagy Győr, rendre magas és erős kőfallal kerítették, ezeket nevezzük püspökváraknak. Az Oszmán Birodalom előretörése idején nemcsak a meglévő várakat erősítették meg, hanem Zsigmond királynak köszönhetően a jelentéktelenebb várak átépítésével új végvárrendszer is kiépült a déli végeken. A XV. század zavaros időszakában, amikor a török mellett a husziták betörései is gyakran keserítették meg a nemesek életét, az eddig védtelen udvarházakat sorra kőfallal kerítették. Ilyen volt Szászvár vagy Kisnána erőssége. De kastélyok egész sorát is ellátták védművekkel. Mivel a törökökkel szemben már szükség volt tüzérségi harcokra is alkalmas, korszerűbb építményekre, a várakat kiegészítették olaszbástyás védelmi rendszerekkel, ágyútornyokkal, puskalőréses falszorosokkal. A korszerűsítések azonban nem vezettek eredményre, a történelemből tudjuk, hogy végül sok várunk esett a török áldozatául. Később Rákóczi katonái is semmisítettek meg erősségeket, megannyit pedig az Osztrák Haditanács parancsára robbantottak fel. A háborúk elmúltával sok vár építőanyagát a lakosság gyarapodására használta fel. A XVI.-XVII. században a Haditanács által finanszírozott végvári építkezések lelassultak. Az arisztokrácia tehetősebb rétege ebben az időben kezdett el modern, minden igényt kielégítő várkastélyokat építeni. Jellemzőjük a négy sarokbástyás, belső udvart négy szárnnyal körülvevő forma. A típus legkorábbi épülete az egervári kastély, de hasonló stílusban épült a hédervári, golopi és monoki pompás, ma is jó állapotban lévő várkastély."