Gyimesi György: Volga menti vadászatok

"De ki gondolt akkor ilyesmire, a veszélyre, a sebességcsökkentésre? A vadászat megszállottjai voltunk, csak az előttünk vágtató szajgákat láttuk. Lábamat a padlónak vetettem, egyik kezemmel kapaszkodtam, a másikban a puskát szorongattam, amelynek csövét kidugtam az ablak helyén.
Egyenetlen terepen a szajgák terepjáróval utolérhetetlenek. Nem is ilyen helyen akartuk utolérni őket, hanem valamelyik kiszáradt tómederben, szagában, ahogy azt itt nevezik. A tavasszal nagy területeket elöntő sekély limánok vize őszre az apadás és kipárolgás következtében messze visszahúzódik. A meder kiszárad, és olyan sima lesz, mint hajdan nagyanyám konyhájának döngölt agyagpadlója volt. Ide, a szagára, igyekszik ráterelni minden valamennyire is tapasztalt sofőr az űzőbe vett állatokat, mert a szilárd, sima talajon a terepjáró nagyobb sebességre képes, mint az életéért rohanó szajga.
Kolja, e vadászati mód nagymestere is ebben spekulál, de már a szajgák is megtanulhatták, hol fenyegeti őket a legnagyobb veszély. Az élen rohanó öregebb, tapasztalt allatok egyenesen a tó közepének vették az irányt, ahová nem követhettük őket. A két üldöző kocsi erre elvált egymástól, és közrevéve a csapatot, a száraz parton a legnagyobb sebességre kapcsolva igyekezett elvágni a vízen keresztül menekülők útját.
A vízben gázoló több száz állat magasra fröcskölte a sáros, iszapos vizet. A rohanó csapat fölött és mögött sárgásbarna köd lebegett, mintha a megdicsőülés fénykoszorúja övezte volna ezeket a menekülő állatokat. Egész utazásom alatt ez a vízben vágtató csapat nyújtotta számomra a legszebb látványt, s szította fel bennem leginkább a vadász szenvedély tüzet. Volt ugyanis a csapatban egy olyan bak, amelynek a szarva közel félméteres lehetett. Ki is szemeltem magamnak, Zubov is, Kolja is azt szerették volna velem meglöretni, de sajnos, Kolja hibás manőverezésének köszönhetően a nagy bak megmenekült. Sofőrünk ugyanis az üldözés hevében túl közel merészkedett a vízhez, s a kerék mogyorónyi, diónyi írdarabokat spriccelt szét a levegőben. Ezek másodpercek alatt belepték a szélvédő ablakot, és én is olyan lettem, mint a szarkatojás. A kidugott puska csövére pedig —- nem túlzás — két centiméter vastag iszap rakódott. Jutott belőle a puska csövébe is."