H. Bathó Edit: Népi méhészkedés a Jászságban

"A mézet elsősorban táplálkozás céljára használták, de készítettek belőle különböző üdítő italokat, mézsört és ¡gen fontos alapanyaga volt a mézeskalács készítésének. A népi gyógyászatban ugyanakkor a mézet orvosságként használták. Erre utal az 1762-es jászjákóhalmi protocollum október 11-i bejegyzése is. amely szerint „Ungvári Mátyás Ungvári Péter betegségére fizetett Mézért orvosságnak 17 koronát."  A nagyobb méhállománnyal rendelkező gazdák ugyanakkor a megtermelt mézzel már kereskedni is tudtak, melyből igen szép haszonra tettek szert. A mézzel való kereskedelemről így ír Szuhányi János jászalsószentgyorgyi káplán:.....a’ Méhekkel való gazdáskodás: melly bátor ugyan már Magyar Hazánkban olly lábra állítatott, hogy 1792-dik esztendőben (Nagy Kunságban tsak egyetlen edgy Kisújszállás nevezetű Helységben tsupán edgy Rozsnyói Kereskedőnek 178. akó mézet adtak el a‘ lakosok ide nem értvén azt, a mit apródonként a' barkátsok onnét ki hordttak. Ezen Helységben is, mellyben Káplányi hivatalt viselek, ugyan azon esztendőben némellyek a’ Méhekkel való gazdáskodásból látszatos és tetemes hasznot vettek." A viaszt pedig főként a gyertyakészítésnél használták. A viaszból készült gyertya - amely e kornak egyik legfőbb világítóeszköze volt igen drága lehetett, s így nem csoda, hogy a különböző vétségek elkövetéséért az egyház is legtöbbször viaszgyertyában mérte ki a büntést. A jászjákóhalmi protocollum 1778. január 21 -i bejegyzése is többek között ilyen büntetésről szól. „Németh Mártony Takáts Mester Ember Gergely nevű Takáts legény ellen azon okbul panaszt tett, hogy más mester Embertül is váltván 6. Garas adósságbúl, mely jó téteményiért az említett Német Mártonynak kezet adott, hogy nála mesterségében minden kitelhető igyekezettel Legényi hivatallyát végben viszi, azonban fogadkozásátul el állott, mely fogadkozásának megmásolásáért az Ns Takács által oly módon büntettetik, hogy az említett Mártony takátsnak minden rá tett költségéért eleget tegyen, és az Templomnak egy pár fél forintos Gyertyát büntetésül vegyen. A régi iratokból arra is választ kapunk, hogy a gyertyát nemcsak pénzért vásárolták, hanem olykor a mesterektől, árusoktól különféle terményért cserélték. Erre utal az 1805-ös jászberényi Hirdetési Jegyzőkönyv szeptember 29-i bejegyzésének 4. tétele is. „Adatik értésére Lakot Uraiméknak az is hogy a' Felséges Parantsolat szerént senki Gabonabéli termést ti. Búzát, árpát, Kukoriczál és Kölest nyereség végett a ..."