Harriet Beecher-Stowe: Tamás bátya kunyhója

"A Mississippi! Valóságos tenger ez a folyó, olyan széles; a hanyatló nap rézsútos sugarai remegve meg-megcsillannak a felszínén; borzongó cukornádföldek, magas, sötét, mohalepte ciprusok ragyognak az alkonyi fényben, miközben a súlyosan megrakott gőzhajó tovább úszik lefelé. Annyi rajta a gyapotbála, sok-sok ültetvény termése, végig a fedélzeten, a korlátok között, hogy messziről egyetlen négyszögletes, szilárd szürke tömbnek látszik, s így halad lomhán a legközelebbi helység felé. Jó ideig kell kutatnunk a fedélzeten, amíg ismét megtaláljuk szegény barátunkat, Tamást. Végül is a felső fedélzeten bukkanunk rá, a mindent betöltő gyapotbálák között, egy kis zugban. Részint Mr. Shelby megnyugtató ajánlásinak hatására, részint saját türelmes, békés magaviseletével, Tamásnak sikerült jócskán megnyernie még egy olyan ember bizalmát is, amilyen Haley volt. A kereskedő eleinte egész nap éberen rajta tartotta a szemét, és mindbe belenyugodott, és egyetlen zokszót sem ejtett, lassanként felhagyott a megszigorításokkal, s egy idő óta a rabszolga, mintegy becsületszóra, szabadon járhatott-kelhetett a hajón, amerre csak akart. Mindig csöndes volt és udvarias, szívesen segített a legénységnek, ha a gépház körül valami munka akadt, ezzel megnyerte a matrózok jóindulatát, és sokszor órák hosszat dolgozott velük éppoly szolgálatkészen, mint annak idején Kentuckyban, a farmon. Ha éppen nem volt semmi teendője, felmászott a gyapotbálák közé, a fedélzeten, s buzgón olvasta a bibliáját – most is olvasás közben látjuk viszont. Valami százegynéhány mérföldekkel New Orleans felett a folyam szintje magasabb, mint a környező vidéké, s a roppant víztömeg szilárd, húszlábnyi magas gátak között hömpölyög tova. A gőzös fedélzetéről, mint egy lebegő kastély tornyából, az utas sok-sok mérföldnyi körzetben áttekintheti az egész vidéket. Így aztán Tamás szeme előtt valóságos élő térkép tárult fel, s ahogy a parton egymás után következtek az ültetvények, előre megláthatta egész jövendő életét."