Hartai László, Muhi Klára: Mozgóképkultúra és médiaismeret-Tankönyv 12-18 éveseknek

AZ INTERAKTIVITÁS

Az „interaktivitás" szó az informatikában a kommunikációnak arra a különleges formájára vonatkozik, amikor valamely informatikai (vagyis digitális jeleket használó) eszköz a felhasználó számára lehetőségeket kínál fel, a felhasználó választhat a gép által felkínált döntések közül, s ennek a „válasznak" a függvényében alakul a gép további működése.
A számítógépes játékok esetében a képernyőn túl egy világot kell elképzelnünk, amibe a rendelkezésre álló interaktivitást támogató eszközök - joystick, egér, billentyűzet - segítségével besétálhatunk. Ha a játék „fejlettebb", a képernyőn túli világ bonyolultabb, több játékhelyzetre, az interakció több fajtájára van lehetőség. A játék tehát „világszerűbb". Világszerűbb, mert a fölkínált látvány részletekben gazdagabb, vagy mert - akárcsak a valódi világ - nem mutatja meg magát az egy helyben szem-lélődőnek; mozogni kell benne, helyet és helyzetet változtatni, „kalandot keresni".
„A valóságos világ nem szokta korlátozni a vele szemben megvalósítható interakciók számát és fajtáit; ezt rábízza a világban élő-mozgó 'interaktív játékosokra'"- írja Hirsch Tibor esztéta a Van-e mozi a mozi után? című könyvében
„Ha sok érzéki csatornán gyűjtik a világ híreit, ha sok eszközük van a világ alakítására, ha bőségesen megáldotta őket a természet érzékszervekkel, netán a nyelvi kommunikációhoz szükséges intelligenciával is, akkor egyenesen lubickolhatnak az interaktivitásban. Más kérdés, hogy ezt az állapotot ez idáig nem számítástechnikai, informatikai divatszóval jelölték, hanem egyszerűen úgy hívták: élet."
„A valóságos világban senki sem vonhatja ki magát az interaktivitást (is) meghatározó törvények hatálya alól. A gép-világban egyenlőre kevés törvény kevés tárgyra, hiányos következetességgel érvényes. A joystickkai, egérrel irányított verekedő figura a játékos akaratának engedelmeskedve például élethűen forgatja a kardot, de a játékosnak arra már nincs lehetősége, hogy az általa mozgatott harcossal fölvetessen egy előtérben heverő, ugyancsak élethűnek látszó kavicsot, "és leleményesen fegyverként használtassa vele a küzdelemben. Természetesen azt sincs módja elérni, hogy a harcos beszélgetésben győzze meg ellenfelét. Az ellenség festett arckifejezése lehet gonosz, elszánt, titokzatos, jóindulatú kulissza-arc, egy kulissza-lélek tükre. De sem a lélektan törvényeinek, sem más emberi szabályszerűségeknek nem engedelmeskedik: vele 'csak' harcolni lehet."