Herczeg Ferenc: Mutamur - Huszonhat elbeszélés

Más emberfiának ily dolgok régóta a nyakát szegték volna, Reögh azonban kivételes állást foglalt el az ezredben, - először azért, mert atyja hadtestparancsnok volt és Mária-Terézia lovag, másodszor meg azért, mert veszedelmes vérmérséklete dacára is áldott jó fiú hírében állott. Tudom, hogy ez ellent mondás, - de nem tehetek róla, úgy volt. Az asszonyokat a maga módja szerint szerette. Ha egyik megnyerte tetszését, azt minden férjre, apára és udvarlóra való tekintet nélkül, arcátlan naivitással meg is mondta neki. A házasság institúciójáról csudálatos nézetei voltak. -   Az én áram egy millió !   -   mondta   egyszer. Éppen annyira   van   szükségem.   Egy kerek millióért   talán elvenném   a sátán öreganyját   is, olcsóbban azonban milói Miasszonyunkat sem . . .Sokan megbotránkoztak e cinikus szavakon, voltak azonban elegen, a kik meg voltak róla győződve, hogy Reögh elébb-utóbb rá fog bukkanni arra az asszonyi nábobra, a ki megfizeti, érte ezt az árt.A vármegyei majálison történt az a nevezetes eset, hogy a hadnagy megismerkedett Ada kisasszonnyal. Egy ezredorvos leánya, szegény, de szakértők állítása szerint ennivaló csinos gyermek. Az egész Ada kisasszony különben, hozzászámítva magas cipősarkát is, alig ütötte meg a négy lábat. Kicsi termete elbájoló mikroszkopikus arányokban nőtt, keze, lába szinte nevetségesen kicsi volt. Nagy csak egy dolog volt rajta: a szeme. Olyan volt, mint azok a csodacsinos babatündérek, a kikről a jó gyermekek karácsony éjszakáján szoktak álmodni. Mikor ez a két emberfia a négyes során szembe került, meghökkenve nézett farkasszemet. Reügh csodálkozva szívta fel fogai közt a levegőt, Ada kisasszony pedig méltóságteljes indignációval fordította el a fejét. A pihenő óra után megismerkedtek egymással. Az óriás végig keringőzött a babatündérrel a tánchelyen, a honoráciorok ezt fölötte mulatságos látvány számba vették. A majális után is gyakran kerültek még össze. Idővel valami kordiális, bajtársi viszony fejlődött ki köztük. A hadnagy jóakaró elnézéssel bánt Adával, mint a medve a ketrecébe tévedt egérkével, Adának viszont hízelgett az a tudat, hogy ő, ki a Ballagi-szótárt se tudta erőlködés nélkül a polcról leemelni, bizonyos hatalmat nyert az éktelen erős medve fölött. A minek jönnie kellett, az csakhamar bekövetkezett.