Ifj. Szoboszlai Lajos: Mire kap a hal? Dedikált!

"Egyik horgásztársunk a Balatonon nyaralt és összeismerkedett egy öreg sporttárssal, aki igen sok és nagy halat fogott. Az én öreg barátom megtudta a csodacsaliját, amit a régen híres Fancsikai tavakon ki is próbált és csodákat művelt vele. Az egész halfogás lényege a különlegesen erjesztett etetőanyag és a saját erjesztésű kukorica volt, valamint az igen nagy távolságra való csali bedobása. Az én öreg barátom mindig az autó csomagtartójából csalizott, hogy senki ne tudja meg, mivel horgászik, ha valaki kért tőle, mindig más kukoricát tett a horgára, ő mindig megfogta a halát és csodával határos módon mindig a nagy halakat 7 kg-tól 20 kg-ig. A kétkilós pontyot nemegyszer visszadobta azzal, hogy neki csalihal nem kell! A nagy hal aztán egy-két órán belül be is jött neki. A horgásztársak nagyon haragudtak rá és már olyat is terveztek, hogy ellopják a csaliját valahogy. Ő volt a Fancsikai és Mézeshegyi tavak csodahorgásza. Egyszer kértem, hogy barátságunkra való tekintettel hozzon nekem a csalijából. Meg is történt a dolog, és pedig cserébe adtam neki egy pár akkoriban menő Adidas sportcipőt, ő meg hozott nekem egy zsák etetőanyagot és mellé öt üveg saját eltevésű kukoricát. Abban az évben családommal 27 darab 7 kg feletti pontyot fogtunk. Általában az első négy óra alatt megjöttek a nagy halak. Ez a csodacsali egy tejsavasan erjedt siló-etetőanyag, melyet a régen még működő TSZ-ek állítottak elő, aranysárga színű, ősszel levágott kukoricaszemek ledarálva és a föld alatt érlelve. Ez az alapkeverék, ehhez kell hozzáadni kg-onként 1 kanál porcukrot és 4 kanál rozslisztet. Az etetőt fekete fóliazsákban sötét helyen tartottam légmentesen zárva, és ha kivettem belőle, mindig kiszúrtam a zsákot egy tűvel, és kinyomkodtam belőle a levegőt légmentesítettem, mert másképp megpenészedik."