Méliusz Antikvárium Antik könyvek, használt könyvek, régikönyvek

Ilosvay Ferenc: Jó vadászatot - 1943. Védőborítóval!

Budapest, 1943. Dr. Vajna és Bokor, 260 oldal, Ilosvay Gusztáv eredeti felvételeivel illusztrálva. Kiadó félvászon kötéseben, eredeti papírborítóban, jó állapotban.

Kiadó:
Dr. Vajna és Bokor
Kiadás éve:
1943
Kiadás helye:
Budapest
Nyomda:
Betnár Béla "Grafika" nyomda
Kötés típus:
félvászon
Terjedelem:
260
Nyelv:
magyar
Méret:
15x20.5cm
Állapot:
Súly:
458 g


"Mindenki elkezdi valahogy. Értem rajta a vadászembert. Ki előbb, ki később, de mindenképpen már pendelyes korában. Aki kamaszkor után ismerkedik a Természettel, akkor fogja kezébe az első puskát, természetbúvár lehet, de vadász - erős szó, de igaz - nem lesz soha. Szinte mondhatnám, együtt kell ismerkedni a betűvel és a vaddal. Amikor először húzza lábára a kölyök a kiscsizmát, először adják hátára a kistáskát, benne az első ABC-s könyvvel, akkor már délutánonkint, ha az iskolából hazakocogott, bátran járhat apjával őszi nyúlászásra. Nem puskával persze, csak úgy apró bottal, amit egy-egy felpattanó nyúlra rá-rá fog, tekergő fantáziájával puskának képzeli és hangos "bumm-bumm" kiáltásokkal rádupláz az iszkoló fülesre. Nagy öröm az aztán, ha apja hengergősre lövi nyúlapót. Olyan boldogan rohan oda a heverő állathoz, mintha az ő zsákmánya lenne. Nem egyszer még a kutyát is terrorizálja, ha az kötelességét teljesítendő, apportírozni akarja a zsákmányt. Kerek, ragyogó képpel cipeli aztán, ha kell órákhosszat a véres nyulat, közben, hogy teljes legyen öröme, meg-megszagolgatja a kilőtt patronüvelyt. Mennyei illat az a vadászfiókának. Igy kell kezdeni. Igy kezdtem én is. Ha Anyám, csöndes, korholó szóval, figyelmeztette Apámat: " Ugyan lelkem, mire való ilyen csepp gyereket magával vinni?" - mindig így felelt: - Had szokjék hozzá. Nem jány ez. Amig velem jár, baja nem történhet, ha meg majd egyedül megy, tudja mit kell tennie. Úgy is szoktatott. Balvállán ott függött az öreg Lancaster, jobbzsebében (hej anyám de sokszor bosszankodott miatta) pedig tíz patron. Övet, táskát soha nem hordott, mint mondotta, "az csak arra jó, hogy hibázzék az ember." Csak téli körvadászatokon, meg vendégjárás idején hordatta maga után, valamelyik hajtóval táskáját. Tíz patronnál többet soha nem vittünk, még akkor sem, ha vadbő esztendő volt.  - Minek az - mondta csöndesen - nekünk elég nyolc-tíz fogoly, vagy négy-öt ruca, a többi pedig, ha még futja, elég ajándéknak. Nem ember az aki tömegre megy."


Béládi László-Krausz Tamás: Sztálin

Eckhardt Sándor: Magyar-Francia szótára

Tóth Endre: Bizalmas vallomás-Dedikált!

R. A. Salvatore: Star Wars-A klónok támadása

Granasztói Pál Budapest egy építész szemével

Gulyás Judit: A csomagolás művészete

Gróf Nádasdy Borbála: Asszonyszerelem, asszonysors

Figari Franco: Finnország

Lion Feuchtwanger: Goya

Mándy Iván: Csutak a mikrofon előtt

Kurt Vonnegut: A titán szirénjei

Gyionyiszij (Az egyetemes festészet mesterei)

Felix Salten: Perri

Kazimierz Smolen: Auschwitz 1940-1945-Múzeumi kalauz

Hermann Broch: Vergilius halála

A művészet története: Bizánc - Az Iszlám

André Salmon: Modigliani szenvedélyes élete

Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai

Zalka Miklós: Mindenkihez! (Képes történelem)

Dr. Issekutz Béla: Gyógyszerrendelés