J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg

"- Vihetünk magunkkal vendéget - felelte Hermione, akinek valami okból égővörösre gyúlt az arca —, és én téged akartalak elhívni, de ha hülyeségnek tartod az egészet, akkor felejtsd el!
Harry most már azt kívánta, bár jóval messzebbre repüli volna a morgácstermés, hogy e percben ne kelljen ott ülnie Ronnal és Hermionéval. Azok ketten tudomást se vettek róla; fogta hát a tálat a hüvellyel, és igyekezett a lehető legzajosabb módon felnyitni a termést. Sajnos azonban így is hallotta barátai beszélgetését.
- Engem akartál elhívni? - kérdezte hirtelen megjuhászodva Ron.
- Igen - vágta rá mérgesen Hermione. - De te nyilván jobban szeretnéd, ha McLaggennel mennék...
A beálló csöndben Harry elszántan püfölte a makacs termést egy ültetőkanállal.
- Nem, nem szeretném - mondta szinte suttogva Ron. Harry elvétette az ütést: a hüvely helyett a tálat találta el, s az darabokra tört.
— Répám! - mondta gyorsan, pálcáját a cserepekre szegezve, mire a tál nyomban összeforrt. A csörömpölés viszont rádöbbentette Ront és Hermionét, hogy Harry is jelen van. Hermione elpirult, és gyorsan kutatni kezdett a táskájában A világ húsevő fái című könyv után, hogy kikeresse a morgácstermés kifacsarásának szabályos módját. Ron is zavarban volt kissé, ugyanakkor elégedett arcot vágott.
- Add csak ide, Harry! - hadarta Hermione. - A könyv azt írja, ki kell szúrni valami hegyessel...
Harry tálastól a lány elé tolta a termést, majd Ronnal felvették védőszemüvegüket, és ismét a tuskó fölé hajoltak."