James Jones: Fütty

"Winch felsóhajtott, és egyik kezét a feje alá tette. Winch is karizmatikus ember volt, a hadosztály egyik „sztárja", évekig. Olyannyira, hogy más hadosztályokban is ismerték, az egész hadseregben. Amit ebből megtanult, az az, hogy minden ünnepelt, híres ember egyforma. Tolvajok titkos klubja Felismerik egymást az első szempillantásra, és soha nem támadják egymást. A klub titkos jelszava egy ravasz tekintet, egy cinkos, egyetértő pillantás. Ők soha nem beszéltek karizmáról. Amit Winch megtanult a karizmatikus emberekről, mivel 6 maga is az volt, hogy a karizmatikus emberek egy külön faj, egy bűnbanda, a szuperhazugok csaló brancsa.
Ahogy erre az ember rájött, mindennek vége volt. Ez a tudás elvette az elégedettséget, elvette azt - bármi volt is az -, ami a hajtóerőt adta. Az egész nem ért már többé semmit. Az egész nevetséges lett hirtelen. Visszalökte az embert oda le, az istállőudvarra, megint olyan lett, ügy nézett ki, és úgy bűzlött is, mint a többi barom. A többi barom, akik közül ki akart emelkedni.
És elvártak tőle, hogy a század hőse legyen. A franc essen beléjük, gondolta Winch hirtelen, az isten verje meg őket! Annyit se érnek, mint egy darab szar. Miért kéne törődnie velük?!
Az üveg még ott állt a mellkasán. Hagyta, hogy a keze, amely az üveget tartotta, lecsússzon az ágy széle mellett. Eltette az üveget.
Az isten verje meg őket, ágyútöltelékek mind, ennyi az egész. Nem várhatták tőle, hogy mindet életben tartsa a világ végezetéig, nem igaz?!
Winch felkönyökölt, kibámult a nyitott ajtón, a folyosó túlsó oldalára. A folyosó túlsó oldalán volt egykor a hajó legnagyobb szalonja. Ott volt most az ágyútöltelék.
Több százan voltak. Kivitték mind a székeket, asztalokat, és a helyükre kórházi ágyak kerültek. Sűrű sorokban."