Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben

"De előbb-utóbb találkozni fogunk, és a jelen Szituációban szerettem volna én meglátni őket elsőként. Úgyhogy leereszkedtem négykézlábra, és kikukucskáltam a gyerekjáték mögül.
Annak a résznek a végéhez értem, ahol a kisgyerekeknek való pályák voltak, és onnan már láttam a mesterséges folyót, amin egykor a kalózhajó haladt. Még mindig rengeteg víz volt benne, bár nem a legszebb színű, amit valaha láttam. Még onnan, ahol álltam, is látszott, hogy zavaros és mocsokzöld a sok éve tartó gondozatlanságtól. Közöttem és a folyó között három olyan oszlop volt, ami a drótkocsikat tartotta. Mindegyikről lámpák lógtak le, de csak az egyik égett. A jobb oldalamon volt, arra, ahol utoljára láttam Deborah-t. Egyenesen előttem egy sötét, nyílt terület volt, nagyjából harminc méter hosszan, ami a következő fedezéknél végződött, egy pálmafaligetnél, egy víz feletti kiszögellésen. A liget nem volt túl nagy, alig elég ahhoz, hogy elrejtsen pár egységnyi tálibot, akik engem akarnak csapdába ejteni. De más fedezék nem volt a láthatáron, úgyhogy kibújtam a kocsi mögül, és békaügetésben kirohantam a nyílt részre.
Rettenetes érzés volt védtelennek lenni, és mintha órákig tartott volna, amíg átértem a nyílt, árnyékok nélküli részen a kis pálmaligetig. Megálltam az első pálmafa mellett."