Budapest, 1993. Fabula Kiadó, 438 oldal, kiadói karton-kötésben, jó állapotban.
1190 Ft
"Ez a vizsga kényelmetlen dolog, kínszenvedés, amin túl kell esni, de nem olyan próbatétel, amitől egy harvardi diplomásnak tartania kéne. Csak tessék figyelni az előkészítő kurzusokon, mondta Avery, és próbáljon meg visszajmlé-kezni mindarra," amit az egyetemen tanult.
A limuzin bekanyarodott egy mellékutcába, amely két hatalnias épület között nyílt. Lefékezett, majd Avery ár. órájára pillantott, és így szólt a sofőrhöz: - Jöjjön vissza kettőre. Két óra ebédre, gondolta magában Mitch. Erre hétszáz dollárt lehet számlázni. Micsoda pazarlás.
A Manhattan Klub egy olyan tízemeletes irodaépület legfelső szintjét foglalta el, amely utoljára az ötvenes évek elején telt meg teljesen. Avery azt mondta az épület szerkezetéről, hogy ormótlan, de gyorsan hozzátette, a klub a város legelőkelőbb helye, ha az ember ebédelni vagy vacsorázni akar. A fehér, gazdag férfiak uralta, osztályon felüli környezetben kiváló ételeket szolgáltak fel. Elsőrangú ebédek az elsőrangú uraknak. Bankárok, jogászok, igazgatók, vállalkozók, néhány politikus és néhány arisztokrata. Aranylemez belső borítású felvonó suhant át megállás nélkül az elhagyatott irodákkal teli emeleteken, majd megállt az elegáns legfelső szinten. A főpincér nevén szólította Mr. Tolart, és barátai, Olivér Lambert és Náthán Locke felől érdeklődött. Együttérzéséről biztosította Mr. Tolart Mr. Kozinski és Mr. Hodge elvesztése miatt. Avery köszönetet mondott neki, majd bemutatta a cég legújabb alkalmazottját. Kedvenc asztalaa sarokban rá várt. Egy választékos modorú, Ellis nevezetű fekete pincér meghozta az étlapokat."