Julie Plec, L. J. Smith, Kevin Williamson: Vámpírnaplók - Stefan naplója 1. - A kezdetek

"A napok összeolvadtak, mintha hetek, hónapok teltek volna el. Mintha véget ért volna egy örökkévalóság, csak hogy rögtön utána elkezdődjön egy másik.
Lexi és én már nem is beszéltünk egymással. Nem haragból, nem is a csüggedés miatt, egyszerűen csak képtelenek voltunk rá. Ahhoz sem volt erőnk, hogy kiáltsunk, ha közeledő lépteket hallunk, a kijutással pedig végképp nem próbálkoztunk. Nem volt erőnk küzdeni, még felállni sem. Abban sem voltam biztos, hogy ahhoz lenne erőm, hogy ha tehetném, vért pumpáljak az ereimbe.
Csendben feküdtünk egymás mellett. Elképzeltem, hogy száz évvel később valaki megtalál minket, és megrendül a látványunktól, mert azt hkzi majd, hogy mesebeli testvérpár vagyunk, akiket a gonosz boszorkány bezárt a pincéjébe.
Minden pillanatban fogyott az Erőm. A szemem már nem hatolt át a sötétségen, és a külvilág hangjai sem értek el hozzám, a süket csend sípolt csupán a fejemben. Érzékeim közül már csak a tapintás működött: éreztem Lexi kezének puhaságát, a feltört koporsó durvaságát, és immár hasznavehetetlen gyűrűm hidegségét.
Majdhogynem ismét embernek éreztem magam, méghozzá a szó lehető legrosszabb értelmében. És ahogyan az Erőm apadt, úgy a halhatatlanságom is. Azelőtt észre sem vettem, csak most, hogy eltűnőben volt, és vele együtt eltűnt minden, ami természetfeletti bennem, hús és csont, agy és testnedvek maradtak csupán hátra.
Meg az éhségem.
Vámpírénem felelt az éhezésre. A szemfogam sajgóit, majd olyan kínnal égett, hogy ha képes lettem volna rá, könnyeket hullatok. A vér befurakodott minden gondolatomba. Egyfolytában arról álmodoztam, hogyan gyöngyözött, csillogott, mint egy ékszer, amikor Callie elvágta az ujját. Milyen fanyar volt gyermekkori szerelmem, Clementine Haverford vére, amikor lefolyt a torkomon. Hogyan áradt a dolgozószoba padlóján heverő apám vére minden irányba, gyönyörű sötétvörösre színezve, amihez csak hozzáért...
Végül mindig minden a vérhez vezetett. A vámpír nem más, mint a megtestesült éhség, minden porcikája azt a célt szolgálja, hogy az áldozatai vérét elorozza. A szemével elbűvöli a halandót, hogy az bízzon benne, szemfogával felnyitja az ütőerét, szájával kiszívja az életerejét."