Karel Schulz: Kőbe zárt fájdalom-Michelangelo élete

" Bár nem szívesen hivatkozom erre, mégis meg kell említenem, hogy éppen Szentséged szólította fel San Gallót arra, hogy építse fel a bazilikát, és kilátásba helyezte számára legmesszebbmenő támogatását. Én valamivel távolabb térdeltem, amikor Szentséged a következő szavakat intézte San Gáliéhoz: „Mit nehezményezel? Talán keveselled jóindulatú támogatásomat? Nincs egész Rómában még egy művész, aki oly szabadon járna-kelne palotámban, mint éppen te, s akiben annyira megbíznék, mint benned." Most pedig elkergette Szentséged, mindörökre elkergette. Senki sem bízott jobban Szentségedben, mint ő, senki sem tartott ki oly hűségesen Szentséged mellett a megpróbáltatás óráiban, mint San Gallo, ki valóságos erődítménnyé építette ki Ostiát, s emiatt kénytelen volt Firenzében bujkálni, türelmesen várva a pillanatot, amikor Szentséged elfoglalja a főpásztori széket. Mindig óvott engem attól, hogy pápai szolgálatba lépjek, kivéve, ha - így mondogatta - Giuliano della Roveré bíboros fogadja el a tiarát. S most Giuliano della Roveré bíboros elfogadta a pápai tiarát, én valóban pápai szolgálatban állok, ő pedig kegyvesztett lett. Éppen ő, aki minden reménységét, egész életét, művészi tehetségét a legnagyobb bizalommal és alázattal helyezte Szentséged trónjának zsámolyára. Ez az öregember most a pokoli hőséggel és az út porával küszködve, szégyentől gyötörtén tart Firenze felé; ez lett a sorsa Giuliano da San Gallo mesternek! S miért történt mindez? Egy Bramante kedvéért, ki sose jár egyenes úton, ringyókat tart, és ha érdekei úgy kívánják, a méregtől se retten vissza. Őmiatta vált kegyvesztetté San Gallo. De kicsoda ez a Bramante San Gallóhoz képest? Rómában az a hír járja, hogy Bramante építi fel a bazilikát, minden építkezést Bramante valósít meg, minden Bramante kezében összpontosul, teljesen hatalmába kerítette Szentséged szívét. Nekem is el kell kezdenem a munkámat. Én parancsot kaptam Szentségedtől, mégis, mi a biztosítékom, hogy talán már holnap nem kényszerülök-e én is San Gallo útjára?
Az elefántcsont bot ütésre lendült, de a heves mozdulat hirtelen megtorpant, és a bot újból lehanyatlott. II. Gyula pápa megfogta Michelangelo kezét.
- San Gallóra emlékeztetsz engem? - kiáltott fel indulatosan. - San Gallo miatt tagadod meg a munka elkezdését? Ki az a San Gallo számodra? Talán többet jelent neked, mint én? Tehát San Gallo elmenekülése után az én parancsomnak már nincs súlya? És vajon ki kergette el San Gallót? Én nem kergettem el őt, San Gallo saját magát űzte el. Nagyon csalódtam benne, de azt hiszem ő is csalódott önmagában. Elfogadta a megbízatást, de nem tudta teljesíteni feladatát. Nem volt meg a kellő bátorsága, hogy teljesítse ezt a nagyvonalú elképzelést. "