Budapest, 1947. Uj Idők Irodalmi Intézet Rt.(Singer és Wolfner), 172 oldal, kiadói félvászon-kötésben, eredeti papírborítóban, jó állapotban.
Kiadó:
Uj Idők Irodalmi Intézet Rt.
1990 Ft
"Mint kiképzés alatt álló katona is álmodtam róla, borjúval a hátamon meneteltem az erdő felé; tudtam azt is, hogy ott valami jó vár rám, üde pihenés és nyugalom, de úgy rémlett, sohase jutunk el odáig. Most azonban mindez kézzelfogható valóság volt, ébren voltam, szomjúságot éreztem és mozgolódni próbáltam. Ekkor kemény szorítást éreztem a derekamon, ugyanekkor valami erős kiemelt ülésemből s egy percig a levegőben lóbált Ijedten néztem oda: a derekamhoz keskeny fémgyűrű tapadt mint valami csukló, ez a fémgyűrű felfelé vastagodó fémkarban végződött. A következő pillanatban még magasabbra emelt e kar, aztán lassan leeresztett és letett a földre, mintegy három-négy méternyire a géptől, amelyben ültem; aztán eleresztett s a kar visszahúzódott Felnéztem és különös, soha nem látott szerkezetet vagy gépet láttam magam előtt: csak zavaros körvonalakban tudom leírni, mert tiszta képet adni róla még talán rajzban se tudnék, jóllehet azóta gyakran láttam hasonlót. Első gondolatom, érthetően, az volt, hogy egészen újrendszerü, végtelenül bonyolult repülőgéppel állok szemben, amelynek váza, eltérően az eddigiektől, függőlegesen áll a földön, kétoldalt ezüstből alkalmazott szárnyakkal. Ennek a váznak azonban kimondhatatlanul különös formája volt: felül tojásalakú aranytömb, tetején belapítva, olyanforma, mint egy nagyon szabályos, stilizált emberfej, amilyenhez hasonlót épületek díszítésére alkalmaznak a szobrászok, a két szem helyén két csillogó, kerek üveglencse, mely mögött vöröses fény viliódzott.. E lencsék alatt két csőféle állt ki a fejből, ez alatt pedik hosszúkás, szépvonalú nyílás, aranylappal befödve, mely szabályosan emelkedett és csukódott. A váz törzse pajzsalakú, szintén aranyból, rajta igen szép rajzó, művészi berakások, drágakövekből, alul, a derék táján fémkarika. Két lefelé keskenyedő, formás támasztékon állt a szerkezet: e támasztékok bonyolult kerékrendszerben végződtek; a kerekek szabadon mozogtak, emelkedni és lépni is tudott velük a gép, sík földön sebesen forogtak."