Ken Follet: Az örökkévalóság küszöbén

"Gyimka, Valontyin, Nyina és Anna felüli a Gorkij parkban az óriáskerékre.
Miután Gyimkál elhívatták az üdülőből, Nyina fölszedett egy mérnököt, és hónapokig lalálkozgatotl vele, de azulán szakítottak, így most ismét szabad volt. Időközben Valonlyin és Anna kapcsolata olyan komolyra fordult, hogy a fiú a legtöbb hétvégén odaát aludt a lányoknál, és mint azt jelentőségteljesen és ismétellen közölte Gyimkával, a szoknydvadászát csupán egy szakasz a férfi éleiében, amelyen fiatalon kell átesni.
Micsoda szerencsém van, gondolta Gyimka.
A rövid moszkvai nyár első meleg hétvégéjén Valentyin kettős randevút javasolt. Gyimka boldogan ráállt. Izgatta Nyina szellemessége, határozottsága, főleg pedig az érzékisége. Gyakran eszébe jutott, hogy a lány milyen lelkesen csókolózotl vele. Nagyon szerelte volna, ha ismét megtörténne. Hogy kihegyesedett a mellbimbója a hideg víztől! Vajon a lány gondol-e még arra a napra a tavon?
Gyimkának az volt a baja, hogy nem ludta Valenlyin derűs fesz-telenségével kihasználni a lányokat. Barátja bármit hajlandó volt mondani, ha le akart fektetni egy lányt. Gyimka úgy érezle, helytelen az embereket manipulálni vagy megfélemlíteni. Abban is hitt, hogy ha valaki azt mondja: „nem", akkor az nem. Valentyin viszont úgy értelmezte, hogy „talán most még nem".
A Gorkij park oázist jelenlett a zord kommunizmus sivatagában, olyan helyet, ahova a moszkvaiak szórakozni jártak."