Képes történelem-Falus Róbert: A római birodalom

"A városokba áramlott a gabona a sokkal jobban felszerelt, száz és száz rabszolgát dolgoztató, szakszerűen megművelt nagybirtokokról, különösen a gyümölcs, az olaj, a zöldség.
Nemcsak a jog, de a gazdasági fölény is a vagyonosoknak kedvezett. Nem is szalasztottak el az alkalmat: mohón vásároltak össze minél több - közeli tagban fekvő - kisbirtokot.
De mi legyen ezeknek egykori, lerongyolódott tulajdonosaival, akik ha eladták földecskéjüket, egyik napról a másikra földönfutókká lettek? Falun nem kellettek, hiszen a rabszolga olcsóbb volt, mint egy béresnek kéredzkedő római polgár tartása. Amelyiküknek még megmaradt némi vagyonkája, a közeli városokban nyithatott műhelyt vagy boltot. Igazi mentsvárnak azonban a főváros ígérkezett, ahol törvény biztosította, hogy ingyengabonát osszanak a rászoruló polgároknak.
Másféle kereset reménye is ott csillant fel -ha nem is éppen tisztességes úton, még kevésbé munka árán.
Régi szokás volt, hogy a módosabb gazdák kölcsönnel vagy jogi védelemmel segítették ki a hozzájuk forduló parasztokat - emezek pedig (a cliensek) ajándékokkal és tisztelgő látogatással kedveskedtek jótevőjüknek (a patronusnak). Szép szokás volt, de bemocskolódott az idők során. Minél nagyobb úr lett valaki, annál inkább akart hencegni, hogy hány cliense sündörög körülötte - küldöncként, választási kertesként vagy más bizalmas feladat végzésére, például bérgyilkosságra. Az udvartartás persze pénzbe került, de akinek telt rá, nemigen járt rosszul, hiszen a pompa és a hajcihő tekintélyt, a tekintély népgyűlési szavazatokat, a választási siker karriert fiadzott."